Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Carici remotae-Fraxinetum Koch ex Faber 1936 (Kőrisliget)

A magasabb hegységek hűvös mikroklímájú völgyeiben a lesiető patakokat keskeny sávban montán égerligetek kísérik. A patak hideg vize egész évben meglehetősen hűvös és párás mikroklímát hoz létre, s nedvesen tartja, sőt nagyobb esőzések idején átmenetileg el is árasztja a talajt. A montán égerligetek ezért szintén a higrofil azonális asszociációk közé tartoznak. Vastag humuszos réteget tartalmazó öntés- és erdőtalajokon vagy lejtőhordalék-talajokon fejlődnek, melyek összetétele igen változatos lehet, attól függően, hogy milyen talajtípus található a magasabban fekvő szinteken, milyen mértékű az erózió, s milyen az alapkőzet. Ily módon a legkülönbözőbb kőzetek málladékából lerakott hordalékon kialakulhatnak. A talaj nitrogéntartalma meglehetősen magas. Ez a gyakori elöntésekkel és az éger gyökérzetén élő nitrogéngyűjtő sugárgombákkal hozható összefüggésbe. Vízgazdálkodásukat a patakok vízhozama mellett a hordalék minősége határozza meg.

A montán égerligetek közül két társulást említ a hazai szakirodalom: a Carici brizoidis-Alnetumot mint montán égerligetet, a Carici remotae-Fraxinetumot pedig mint hegyvidéki kőrisligetet. Az utóbbi előfordulása azonban megkérdőjelezendő, s valószínűleg az előbbi társulás sajátos konszociációjának tekinthető (részletesebben ld. később). Lombkoronaszintjük általában 70–80% borítású, és 20–25 m magas. Legtöbbször a mézgás éger (Alnus glutinosa) alkotja. Mellette gyakran megtalálható a magas kőris (Fraxinus excelsior), a hegyi és a korai juhar (Acer pseudo-platanus, A. platanoides), valamint a bükk (Fagus sylvatica), míg a hamvas éger (Alnus incana), a madárberkenye (Sorbus aucuparia) és a hegyi szil (Ulmus glabra) többnyire a laza, alsó koronaszintbe szorul vissza.

Cserjeszintjük általában fejletlen, 5–10%-os borítású. Jellemző benne a zselnicemeggy (Padus avium), a vörös ribiszke (Ribes rubrum), a málna (Rubus idaeus) és a kányabangita (Viburnum opulus). Gyepszintjükben tömegesen fordulnak elő a velük érintkező bükkösökkel közös növények: a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), a békabogyó (Actaea spicata), a kapotnyak (Asarum europaeum), a bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos), a hóvirág (Galanthus nivalis), a sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum), az erdei madársóska (Oxalis acetosella) stb. Igen jellemzők egyes ligeterdei elemek, amilyen a rezgő és a ritkás sás (Carex brizoides, Carex remota), az aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium), az óriászsurló (Equisetum telmateja), a védett tündérfürt (Aruncus sylvester) stb. A társulás igazi hegyvidéki jellegét azonban a dealpin fajok adják. Ilyenek a hamvas éger (Alnus incana), az erdei zsurló (Equisetum sylvaticum), a nyúlsaláta (Prenanthes purpurea), a kárpáti aggófű (Senecio fuchsii), míg a védett fajok közül idetartozik a völgycsillag (Astrantia major), az osztrák zergevirág (Doronicum austriacum), a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea), a struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris), a fehér acsalapu (Petasites albus) és a Teleki-virág (Telekia speciosa).

A Carici brizoidis-Alnetum Közép-Európa magashegységeiből leírt alpin-kárpáti jellegű erdőtársulás. Magyarországon – a viszonylag alacsony hegyvidékek miatt – csak kevésbé tipikusan fordul elő, azaz dealpin-dekárpáti jellegük kevésbé kifejezett. Állományaik a Keleti-Alpok és az Északi-Kárpátok „árnyékában” igen szórványosan fordulnak elő, így a Soproni-hegység, a Kőszegi-hegység, a Vendvidék, az Őrség, a Bakony, a Bükk és a Zempléni-hegység területén. A Carici remotae-Fraxinetum szintén Közép-Európa magashegységeinek ligeterdeje. Nálunk kelet-alpesi variánsát írták le a Soproni-hegységből és az Északi-Bakonyból. A társulás hazai előfordulása azonban erősen kétes. Nagyon valószínű, hogy ezek az állományok inkább a Carici brizoidis-Alnetum magas kőrises (Fraxinus excelsior) konszociációjára vonatkoznak. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a „valódi” Carici remotae-Fraxinetum állományaiban is gyakran található szálanként vagy kisebb csoportokban mézgás éger (Alnus glutinosa).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero