Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

5. Paridi quadrifoliae-Alnetum Kevey in Borhidi & Kevey 1996 (Síkvidéki égerliget)

Quercus robur-Fraxinus excelsior-Ulmus glabra ass. Alnus-Fraxinus consoc. Soó 1940 (2b. §, 3d. §, 10. §), Querco-Ulmetum hungaricum Alnus glutinosa typ. I. Kárpáti & I. Tóth 1962 (3d. §, 34. §).

Az alföldi folyók magas árterének viszonylag mélyebb szintjein, horpadásaiban, olykor a síkvidéki patakok mentén, kisebb kiterjedésű égerligetek figyelhetők meg, amelyek szintén a higrofil azonális asszociációk közé sorolhatók. Aljnövényzetük elvileg csak magas vízállás esetén árasztódik el, bár állományaik túlnyomó része ma már az ármentett területeken található. Hosszabb fejlődési folyamaton átesett öntés- és erdőtalajokon fordulnak elő. Puhafaligetekkel érintkező állományaik talaja a nyers öntéstalajok felé képez átmenetet, míg a láperdőket szegélyező égerligetek talaja még bizonyos mennyiségű lebomlóban levő tőzeget tartalmaz.

A társulás lombkoronaszintjének borítása 60–80%, míg magassága 20–25 m között változik. Uralkodó fafaja a mézgás éger (Alnus glutinosa), de mellette olykor más fafajok is képezhetnek konszociációt: a magas kőris (Fraxinus excelsior), a fehér nyár (Populus alba), a fekete nyár (Populus nigra), a fehér fűz (Salix alba) és a vénic-szil (Ulmus laevis) is. Mezőföldi, nyírségi és a Dráva-síkon előforduló állományaiban a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) is szerepet játszik. Változatosan fejlett az alsó koronaszint, amelynek borítása 10–40%, magassága pedig 10–15 m lehet. Legjellemzőbb, tömegesen előforduló fái a hamvas éger (Alnus incana), a vadalma (Malus sylvestris), a zselnicemeggy (Padus avium) és a mezei szil (Ulmus minor). A fákra felkapaszkodó liánok közül itt él az erdei iszalag (Clematis vitalba), a borostyán (Hedera helix) és a védett erdei szőlő (Vitis sylvestris).

A társulás cserjeszintjének borítása 40–80%, míg a magassága 2–5 m. Elsősorban veresgyűrű som (Cornus sanguinea), mogyoró (Corylus avellana) és zelnicemeggy (Padus avium) nagyobb tömege alkotja. Egyéb fontosabb cserjéi még a kutyabenge (Frangula alnus), a varjútövis (Rhamnus cathartica), a vörös ribiszke (Ribes rubrum) és a kányabangita (Viburnum opulus). Az alsó cserjeszintben (újulat) olykor fáciesképző a borostyán (Hedera helix) és a hamvas szeder (Rubus caesius).

A gyepszint 40–100%-os borítású, és a tölgy-kőris-szil ligetekére emlékeztet. Több montán jellegű növény talál itt menedéket, amilyen a kapotnyak (Asarum europaeum), az odvas keltike (Corydalis cava), a hóvirág (Galanthus nivalis), az árnyékvirág (Majanthemum bifolium), a gombernyő (Sanicula europaea), a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), a fehér sarkvirág (Platanthera bifolia), a dunai csillagvirág (Scilla vindobonensis) stb. Fáciesképző lehet a podagrafű (Aegopodium podagraria), a medvehagyma (Allium ursinum), a salátaboglárka (Ficaria verna), az erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) és a falgyom (Parietaria erecta). A hegyvidéki növényfajok mellett a társulással gyakran érintkező puhafaligetek és láperdők egyes növényei is megtalálhatók. Ilyen a hamvas éger (Alnus incana), az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), a fodros bogáncs (Carduus crispus), a posvány- és a villás sás (Carex acutiformis, C. pseudo-cyperus), míg a védett fajok közül ide sorolható a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), a téli zsurló (Equisetum hiemale), a békakonty (Listera ovata), a nyári tőzike (Leucojum aestivum) és a kígyónyelv páfrány (Ophioglossum vulgatum).

Síkvidéki égerligeteket eddig csak a Szigetközben írtak le, kisebb kiterjedésű állományokat azonban a Mezőföldön, a Dráva-síkon és a Nyírségben is sikerült megfigyelni.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero