Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Fraxino pannonicae-Ulmetum Soó in Aszód 1935 corr. 1963 (Tiszai tölgy-kőris-szil liget)

Bas.: Fraxino-Ulmetum Soó in Aszód 1935 (43. §), non: Querco-Ulmetum Issler 1926.

Már az ötvenes években megállapították, hogy hazai tölgy-kőris-szil ligeterdeink önálló, lokális asszociációt képeznek, s élesen elkülönülnek a Nyugat-Európából leírt Querco-Ulmetum társulástól. A flóra- és vegetációtörténeti eredményeket figyelembe véve újabban három síkvidéki tölgy-kőris-szil ligeterdei társulást különíthetünk el. Az Északi-Alföld és a Nyírség tölgy-kőris-szil ligeterdei (Fraxino pannonicae-Ulmetum) erdélyi és északkeleti-kárpáti kapcsolataik révén montán jellegűek. Fajai részben a Tisza és mellékfolyói mentén vándoroltak le a síkságra.

A Scillo vindobonensis-Ulmetum néven leírt közép-dunai állományokban (Mezőföld, Solti-síkság, Sárköz, Mohácsi-sziget, Dráva-sík) a kontinentális hatás felerősödésével párhuzamosan határozottan elhalványodik a montán jelleg, viszont kimutatható egy déli, szubmediterrán jellegű flórakapcsolat. A kissé szubatlantikus klímajelleggel rendelkező Kisalföld tölgy-kőris-szil ligeteiben (Pimpinello majoris-Ulmetum) ismét gyakoriak a hegyvidékről leereszkedő elemek, amelyeknek nagy része a Duna mentén, a Keleti-Alpokból vándorolhatott le.

A tiszai (Nyírség, Északi-Alföld) tölgy-kőris-szilligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum) ismét montán jellegűek. A magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) itt igen gyakori. A társulás lokálisan jellemző fajai a cseregalagonya (Crataegus oxyacantha), a tarka gyöngyperje (Melica picta), a debreceni csormolya (Melampyrum nemorosum subsp. debreceniense), a bánsági borgyökér (Oenanthe banatica), a pajzsos boglárka (Ranunculus cassubicus) és az erdélyi csillagvirág (Scilla kladnii).

Az alföldi tölgy-kőris-szil ligetek az ártéri szukcessziósor klimax társulását képezik, s az ártér legmagasabb pontjain figyelhetők meg. Állományaik nagyobb része ma már ármentett területen található. Előfordulnak az Alföld egyes patakjai mellett is, ahol gyakran közvetlenül szegélyezik e kisebb vízfolyásokat. Átmenetet képeznek a higrofil és a mezofil azonális erdők között. Vízgazdálkodásukat a folyók és a patakok vízjárása, ezzel kapcsolatban a talajvízszint magassága, valamint az ártéri hordalék minősége határozza meg. Aljnövényzetük csak kivételesen magas vízállás esetén szenved elárasztást. Laza alapkőzetű hordalékok (kavics, homok, lösz) öntés-erdőtalajain jönnek létre, amelyek már átmenetet képeznek a barna erdőtalajok felé.

A tölgy-kőris-szil ligetek lombkoronaszintje 25–30 m magas, borítása pedig az uralkodó fafajoktól függően eltérő lehet. Kocsányos tölgyes (Quercus robur) konszociáció esetében erősebben zárt (80–85%), míg a magyar és magas kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica, F. excelsior) által alkotott lombkoronaszint csak közepesen záródik (65–75%). Elég gyakoriak a fehér nyáras (Populus alba) konszociációk is, míg a vénic- és mezei szil (Ulmus laevis, V. minor) ma már ritkán jut ilyen szerephez. Az alsó koronaszint 20–40%-os borítású, magassága pedig 10–20 m között változik. Elsősorban alacsonyabbra növő fafajok alkotják, amilyen a vadalma (Malus sylvestris), a zselnicemeggy (Padus avium), a vénic-, a mezei és a hegyi szil (Ulmus laevis, U. minor, U. glabra), ritkán pedig a hamvas éger (Alnus incana). A liánok között a borostyán (Hedera helix) és a védett erdei szőlő (Vitis sylvestris) is felhatol e szintbe.

Cserjeszintjük többnyire igen fejlett. Magassága 2–5 m, borítása pedig 40–80%. Legjellemzőbb cserjéi a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), a kutyabenge (Frangula alnus), a kányabangita (Viburnum opulus) és a vörös ribiszke (Ribes rubrum). Az alsó cserjeszint (újulat) általában jelentéktelen, de a borostyán (Hedera helix) olykor fáciesképző lehet. A gyepszint általában gazdag, bár záródása tág határok között (10–100%) változhat. Legfontosabb fáciesképző fajai a podagrafű (Aegopodium podagraria), a medvehagyma (Allium ursinum), az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), a gyöngyvirág (Convallaria majalis), az odvas keltike (Corydalis cava), a szagos müge (Galium odoratum) és a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium). Olykor az erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere), az erdei gyöngyköles (Buglossoides purpureo-coerulea), a falgyom (Parietaria erecta) és a télizöld meténg (Vinca minor) is megjelenhet nagyobb tömegben. A fáciesképző fajok mellett sok olyan növényfaj talál itt menedéket, amelyek ma elsősorban a hegyvidéki bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben élnek, mint a kapotnyak (Asarum europaeum), a hagymás fogasír (Dentaria bulbifera), a hóvirág (Galanthus nivalis), a sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum), a vicsorgó (Lathraea squamaria), az árnyékvirág (Majanthemum bifolium), a nagy földitömjén (Pimpinella major), a pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) és az enyves zsálya (Salvia glutinosa). Jelenlétük részben a folyó által szállított hegyi elemnek, részben az egykori hűvösebb, csapadékosabb és kiegyenlítettebb klímájú Bükk I. kor (i. e. 2500-tól i. e. 800-ig) maradványainak tekintendők.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero