Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Knautio drymeiae-Ulmetum Borhidi & Kevey 1996 (Dél-dunántúli tölgy-kőris-szil liget)

Syn.: Querco-Ulmetum hungaricum ruscetosum Soó 1958 (2b. §, 34. §), Fraxino pannonicae-Ulmetum praeillyricum Soó (2b. §, 34. §), Borhidi 1984 (34. §).

A Dél-Dunántúl dombvidéki patakjai mellett is találhatók tölgy-kőris-szil ligetek. Ezek többnyire égerligetek közbeiktatódásával kísérik a vízfolyásokat, de közvetlenül is szegélyezhetik a patakokat. Az utóbbi esetben viszonylag kevésbé nedves termőhelyet jeleznek, mint az égerligetek, tehát átmenetet képeznek a higrofil és mezofil azonális erdők között. Vízgazdálkodásuk a patakok vízjárásától, valamint az ártéri hordalék minőségétől függ. Aljnövényzetük a nagy esőzések idején rövidebb időre víz alá kerülhet. A barna erdőtalajok felé átmenetet képező öntéserdőtalajokon vagy lejtőhordalék-talajokon fejlődnek, amelyeknek az összetétele igen változatos lehet. A legtöbbször homokon vagy löszön, de ritkábban kavicstakarón vagy kompakt kőzetek (mészkő, homokkő) málladékából lerakott hordalékon is kialakulhatnak. A talajuk nitrogéntartalma általában nagy.

A társulás lombkoronaszintje 25–30 m magas, borítása pedig az uralkodó fafajoktól függően 70–85%. A kocsányos tölgy (Quercus robur) mellett a magyar és a magas kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica, F. excelsior), valamint a fehér nyár (Populus alba) is képezhet konszociációt. Olykor egyéb fafajok is elegyednek, amilyen a mézgás éger (Alnus glutinosa), a korai és a hegyi juhar (Acer platanoides, A. pseudo-platanus), továbbá a kislevelű és az ezüst hárs (Tilia cordata, T. tomentosa). Az alsó koronaszint 10–30%-os borítású, a magassága pedig 10–20 m. Nagyrészt kisebb termetű fafajok alkotják, mint a vadalma (Malus sylvestris), a zselnicemeggy (Padus avium), a vénic, a mezei és a hegyi szil (Ulmus laevis, U. minor, U. glabra), de kisebb csoportokban megjelenik a gyertyán (Carpinus betulus) is. A liánok közül itt él az erdei iszalag (Clematis vitalba), a borostyán (Hedera helix) és a komló (Humulus lupulus).

Cserjeszintjük általában fejlett, magassága 2–5 m, borítása pedig 40–80%. Legjellemzőbb fajai a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), a kutyabenge (Frangula alnus), a kányabangita (Viburnum opulus) és a vörös ribiszke (Ribes rubrum). Az alsó cserjeszintben (újulat) néhol fáciesképző lehet a borostyán (Hedera helix), a Délkelet-Dunántúl ligeterdeiben pedig ebben a szintben találjuk a jerikói loncot (Lonicera caprifolium).

A gyepszint gazdag, záródása változó (10–100%). Legfontosabb fáciesképző fajai a podagrafű (Aegopodium podagraria), a medvehagyma (Allium ursinum), az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), az odvas keltike (Corydalis cava), a sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum), a szagos müge (Galium odoratum) és az erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere). Néhol a télizöld meténg (Vinca minor) is megjelenhet nagyobb tömegben. A fáciesképző fajok mellett itt is fontos szerepet játszanak a hegyvidéki bükkösök és gyertyános-tölgyesek növényei: a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), a békabogyó (Actaea spicata), a kapotnyak (Asarum europaeum), a hagymás és bókoló fogasír (Dentaria bulbifera, D. enneaphyllos), az erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides), a hóvirág (Galanthus nivalis), a vicsorgó (Lathraea squamaria), az árnyékvirág (Majanthemum bifolium), az erdei szélfű (Mercurialis perennis), az erdei madársóska (Oxalis acetosella), a nagy földitömjén (Pimpinella major), a pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), az enyves zsálya (Salvia glutinosa), a gombernyő (Sanicula europaea) stb. E növények közé tájegységenként különféle szubmediterrán, balkáni és nyugat-balkáni jellegű elemek is keverednek, amilyen a kisvirágú és az illatos hunyor (Helleborus dumetorum, H. odorus), a magas csukóka (Scutellaria altissima), valamint több nevezetes védett faj: a hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia), az olasz müge (Asperula taurina), a borostás sás (Carex strigosa), a fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides), a kockás liliom (Fritillaria meleagris), a pofók árvacsalán (Lamium orvala), a csőrös boglárka (Ranunculus psilostachys), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) és a pirítógyökér (Tamus communis).

E társulásban is jellegzetes kora tavaszi aszpektust képeznek a hagymás és a gumós növények: a pézsmaboglár (Adoxa moschatellina), a medvehagyma (Allium ursinum), a berki és a bogláros szellőrózsa (Anemone nemorosa, A. ranunculoides), az odvas és az ujjas keltike (Corydalis cava, C. solida), a salátaboglárka (Ficaria verna), a sárga tyúktaréj (Gagea lutea), a hóvirág (Galanthus nivalis), a galambvirág (Isopyrum thalictroides), a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), a nyugati és a dunai csillagvirág (Scilla drunensis, S. vindobonensis).

A társulás állományai a Dél-Dunántúl flóravidékén meglehetősen szórványosan fordulnak elő. Viszonylag Belső-Somogy patakjai mellett a leggyakoribbak, de a belső-somogyi Dráva-ártér (Gyékényestől Darányig) tölgy-kőris-szil ligetei is ide sorolhatók. Kisebb állományok találhatók a Zalai-dombvidék, a Zákányi-dombság, Külső-Somogy, a Zselic, a Völgység, a Baranyai-, Geresdi- és Szekszárdi-dombság területén, valamint a Mecsek és a Villányi-hegység lábánál.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero