Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Circaeo-Carpinetum Borhidi nomen novum 2003 hoc loco (76. kép) (Alföldi gyertyános-tölgyes)

Bas.: Querco robori-Carpinetum Soó & Pócs 1957 em. Soó 1980 (31. §, 36. §). Non: Quercus robur-Carpinus betulus ass. Klika 1931, nec aliorum.

Síkvidéki társulás, de hegy- és dombvidékeinken a völgytalpakon is megjelenhetnek állományai. A mai alföldi gyertyános-kocsányos tölgyesek részben a Bükk I. kor erdeinek maradványai, részben a szukcesszió során a keményfás ligeterdőkből (Fraxino pannonicae-Ulmetum) jöttek létre. Állományai az Alföldön részben gyöngyvirágos-tölgyesekkel (Convallario-Quercetum), részben keményfás ligeterdőkkel (Fraxino pannonicae-Ulmetum) érintkeznek, ami a fajösszetételben is megmutatkozik. Állományai részben az ártérből kiemelkedő magaslatok öntéstalaján, de az elöntésmentes részeken találhatók meg, részben pedig a homokon kialakult kovárványos, barna erdőtalajon, illetve rozsdabarna erdőtalajon fordulnak elő. A hegy- és dombvidék völgytalpain általában löszön létrejött lejtőhordalék-erdőtalajon, agyagbemosódásos barna erdőtalajon tenyésznek kis kiterjedésű állományai. A többnyire mély termőrétegű, humuszban gazdag talajok a talajvíz által mindig befolyásoltak, üde vízgazdálkodásúak.

Zárt, kettős koronaszintű állományok, 90–100%-os borítással. A felső koronaszint magassága 25–30 m lehet, az alsó elérheti a 15–20 m-t. A fényszegény erdőbelső miatt a cserjeszint fejletlen, sokszor hiányzik. Gyepszintjének borítása változó, a nudum állapottól a 100%-os értékig mindenféle borítás előfordulhat.

Állományalkotó fafaja a felső koronaszintben a kocsányos tölgy (Quercus robur), az alsóban az árnytűrő gyertyán (Carpinus betulus). Jellemző elegyfája a madár-cseresznye (Cerasus avium), továbbá a konszociációt is alkotó magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) és a kislevelű hárs (Tilia cordata), a mezei juhar (Acer campestre) és a kislevelű mezei szil (Ulmus minor). A Kisalföldön megjelenik a magas kőris (Fraxinus excelsior), a Beregi-síkon és a Dráva-síkon pedig a Bükk I. korból visszamaradt bükk (Fagus sylvatica) értékes vegetációtörténeti ritkaság. A hézagos, alacsony borítású cserjeszint gyakoribb faja a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), a cseregalagonya (Crataegus laevigata), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), a tatár juhar (Acer tataricum) és a ligeterdőből átszökő kányabangita (Viburnum opulus). Fáciesképző lehet az atlanti-mediterrán borostyán (Hedera helix) is.

A gyertyános-kocsányos tölgyesek gyepszintjét elsősorban az üde lomberdei (Fagetalia) fajok építik fel. Nagy részaránnyal találjuk az árnyéktűrő, általános lomberdei (Querco-Fagea) fajokat is. Kora tavaszi aszpektusuk általában jól fejlett, fajgazdag. Jellemző a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), a berki szellőrózsa (A. nemorosa), a medvehagyma (Allium ursinum), az odvas keltike (Corydalis cava), az ujjas keltike (C. solida), a petyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), a hagymás fogasír (Dentaria bulbifera), a tavaszi lednek (Lathyrus vernus) és a galambvirág (Isopyrum thalictroides). A későbbi aszpektusok növényei közül ki kell emelni azokat a montán elemeket, amelyek a Bükk I. kor maradványainak tekinthetők, és a keményfás ligeterdőkből, illetve a gyöngyvirágos-tölgyesekből többnyire hiányoznak. Ilyen differenciális fajok a békabogyó (Actaea spicata), a kapotnyak (Asarum europaeum), az erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides), az árnyékvirág (Majanthemum bifolium), az enyves zsálya (Salvia glutinosa), a gombernyő (Sanicula europaea), a bükksás (Carex pilosa), a kis télizöld (Vinca minor), a hegyi veronika (Veronica montana) és a fiókás tyúktaréj (Gagea spathacea) a Beregi-síkon. Üdébb, humuszosabb talajon a bükksás (Carex pilosa), a szagos müge (Galium odoratum) és az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdőtípusa jellemző, míg a nyirkosabb talajokon az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) típusa figyelhető meg több, a ligeterdőkre is jellemző faj felbukkanásával. Az utóbbiakat a podagrafű (Aegopodium podagraria), az erdei varázslófű (Circaea lutetiana), a selyemsás (Carex brizoides) és az erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) képviseli.

A Kis-A (Hanság, Szigetköz, Komáromi-síkság, Rábaköz), Dráva-sík, Dunav. (Mezőföld, Sárköz), D–T (Kunbaracs, Csévharaszt), Tt (Heves–Borsodi-sík, Kőrös-vidék), Nyír (Ófehértó, Baktalórántháza), ÉA (Bodrogköz, Szatmár–Beregi-sík).

Alföldi gyertyános-kocsányos tölgyes (Circaeo-Carpinetum) Zalában, a Kerka völgyében.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero