Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

3. Cyclamini purpurascenti-Carpinetum Csapody ex Borhidi & Kevey 1996 (Dunántúli gyertyános-tölgyes)

Syn.: Querco petraeae-Carpinetum transdanubicum Soó & Zólyomi 1957 (2b. §, 34. §), Querco petraeae-Carpinetum transdanubicum Csapody 1964 (34. §), Castaneo-Querco-Carpinetum Soó 1971 (10. §).

A Nyugat-Dunántúl hegy- és dombvidékeinek jellegzetes, zonális gyertyános-kocsánytalan tölgyes társulása, 300 és 500 m tengerszint feletti magasság között. Az alapkőzet változatos, többnyire csillámpala, biotit-muszkovit, amelyen vastag termőrétegű, kolloidokban gazdag, humuszos, mély agyagbemosódásos, barna erdőtalajok alakulnak ki. Előfordul kisebb mértékben pszeudoglej barna erdőtalajon és podzolosodó barna erdőtalajon is, amelyek kémhatása mérsékelten savanyú, pH-ja 4,2 és 5,8 között változik.

Rendszerint egy, ritkábban kettős koronaszintű erdők. Cserjeszintjük többnyire gyér, a gyepszint erősen fejlett, egyes típusokban (pl. Melica uniflora, Carex pilosa) teljesen záródó. A koronaszintben a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és a gyertyán (Carpinus betulus) uralkodik. Jellemző faja a madárcseresznye (Prunus avium), állandó kísérőfaj a bükk (Fagus sylvatica) és a cser (Quercus cerris). Nem ritka az eredetileg ültetett, de mára meghonosodott szelidgesztenye (Castanea sativa) sem. Aljnövényzetében a száraz, egyvirágú gyöngyperjés (Melica uniflora) és az üde, szagos mügés (Galium odoratum) típus mellett a félszáraz, bükksásos (Carex pilosa) típus a legelterjedtebb. Ez igen változatos lehet, több altípussal, amilyen a borostyán (Hedera helix) és a télizöld meténg (Vinca minor) által alkotott altípus. A társulás jellemző fajai között kelet-alpesi és atlanti-mediterrán elemeket találunk, amilyen a gyakran tömegesen fellépő erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a magyar varfű (Knautia drymeia) és a tündérfürt (Aruncus sylvestris), továbbá az erdei galaj (Galium sylvaticum) és a savanyúbb talajokat jelző kerek levelű galaj (G. rotundifolium). Az általánosan elterjedt Fagetalia-fajok közül nagy állandósággal fordul elő az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), a gumós nadálytő (Symphytum tuberosum subsp. angustifolium), az olocsán csillaghúr (Stellaria holostea), a gyöngyvirág (Convallaria majalis) és a sokvirágú salamonpecsét (Polygonatum multiflorum).

NyDt Sopron, Kőszeg, Őrség, Vas, Vendvidék, É-Zala.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero