Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Waldsteinio-Carpinetum (Jakucs & Jurko 1967) Soó 1971 (Felvidéki gyertyános-tölgyes)

Bas.: Querco petraeae-Carpinetum waldsteinietosum Jakucs & Jurkó 1967.

Szubmontán jellegű, zonális társulás, állományai a Szlovák- és az Aggteleki-karszt fennsíkjain, peremein, dolináinak oldalain találhatók. A posztglaciális tölgykorban az ilyen területeken jóval kiterjedtebb hárs-kőris sziklaerdőket (Tilio-Fraxinetum) a bükk-korban előretörő gyertyános-tölgyesek kiszorították, illetve a megmaradó foltjaik extrém termőhelyekre szorultak. A jelenlegi felvidéki gyertyános-tölgyes állományokban az egykori sziklaerdők maradványai már csak néhány faj képében ismerhetők fel. Posztglaciális reliktum fajokban való gazdagsága, vegetációtörténeti fontossága, lokális jellege miatt a társulás védelemre érdemes.

Alapkőzete triász-mészkő, amelyen a meredekebb, talajmozgásnak jobban kitett, sziklás lejtőkön rendzinák, a kevésbé exponált részeken barna erdőtalajok jöttek létre. A talaj kémhatása bázikus, a mélyebb termőrétegű, háromszintes barna erdőtalajoknál már felszíni kilúgzódás is megfigyelhető, s a kémhatás a semleges tartományban ingadozik.

Koronaszintjük kétszintes, a felsőt a kocsánytalan tölgy, az alsót a gyertyán alkotja. Jobb termőhelyeken, mélyebb talajon, az állomány magassága elérheti a 25–30 m-t. Sekélyebb termőrétegen, főként rendzina talajokon, a cserjeszint közepesen fejlett, míg a mélyebb termőrétegű talajokon csak elszórtan jelentkeznek cserjefajok. A gyepszint borítása általában 60–80%-os.

A társulás domináns faja a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és a gyertyán (Carpinus betulus). A gyertyános-tölgyesek szokásos kísérő fajai – a madárcseresznye (Cerasus avium) és a korai juhar (Acer platanoides) – mellett a sziklaerdőkre jellemző magas kőris (Fraxinus excelsior) és a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) is nagy elegyaránnyal vesz részt a társulás felépítésében. Jellemző még a mezei juhar (Acer campestre) és a barkócaberkenye (Sorbus torminalis) jelenléte is.

A cserjeszintben feltűnő a mészkedvelő, szárazságtűrő fajok nagyobb borítással való fellépése. A mindenütt domináns húsos som (Cornus mas) mellett az ostorménbangita (Viburnum lantana), az ükörkelonc (Lonicera xylosteum) és az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) jelzi a hárs-kőris sziklaerdővel való genetikai és ökológiai rokonságot. A gyepszintben nagyobbrészt a mezofil lomberdők (Fagetalia) fajai uralkodnak. A középhegységi gyertyános-tölgyesektől (Carici pilosae-Carpinetum) elválasztó, differenciális fajaiként a mérges sás (Carex brevicollis), a Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides), a kakasmandikó (Erythronium dens-canis), valamint a húsos som említendő meg. Az előbbi kettő a hárs-kőris sziklaerdők jellemző faja, s ebben az asszociációban társulásreliktumként szerepelnek.

ÉK (Aggteleki-karszt).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero