Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

5. Carici pilosae-Carpinetum Neuhäusl & Neuhäuslová-Novotná 1964 em. Borhidi 1996 (Hegyvidéki gyertyános-tölgyes)

Inkl. Primulo veris-Carpinetum Neuhäusl & Neuhäuslová-Novotná 1964, Querco petraeae-Carpinetum Soó & Pócs 1957 (36. §).

A szubmontán régió klímazonális erdőtársulása, de a Délnyugat-Dunántúlon a kollin régióban lép fel zonálisan. Állományai a középhegységekben 400–600 m tengerszint feletti magasság között találhatók, de északias kitettségben 400 m tengerszint feletti magasság alatt, illetve délies kitettségben 600 m tengerszint feletti magasság fölött extrazonálisan is előfordulnak.

Állományai általában löszön kialakult barna erdőtalajokon, illetve többféle alapkőzeten (pl. mészkő, andezit) létrejött, kőzethatású talajokon, főleg rendzinákon és rankeren találhatók. A völgyekben megjelenő állományai lejtőhordalék-erdőtalajon állnak, s itt kondicionáló lehet a szivárgó víz is, egyébként azonban a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek termőhelye a többletvízhatástól független. A talajok kémhatása – az alapkőzettől és a kilúgzás mértékétől függően – 5,5–7,5 pH között változik.

Kettős lombkoronaszintű állományok, amelyeknek felső koronaszintjét a kocsánytalan tölgy, az alsót pedig az árnyéktűrő gyertyán alkotja. Záródásuk mindig nagy, 80–100%-os. A felső koronaszint 25–30 m-es, az alsó 15–20 m-es magasságot érhet el.

A cserjeszint többnyire hiányzik, csak szórványosan található egy-egy cserjefaj. Gyepszintjének borítása változó, a nudumtól a teljes borításig valamennyi stádium előfordulhat. Mohaszintje hiányzik, legfeljebb egy-két humuszlakó faj jelentkezik kisebb borításban.

A társulás uralkodó fafajai a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea s. str.) és a gyertyán (Carpinus betulus). Mellettük jellemző kísérőfaj a madárcseresznye (Cerasus avium) és a kislevelű hárs (Tilia cordata), de gyakori a korai és mezei juhar (Acer platanoides, A. campestre) is. A gyertyános-tölgyes régió felső marginális állományaiba a bükk (Fagus sylvatica), az alsókba a cser (Quercus cerris) húzódhat be. A Nyugat- és Dél-Dunántúlon tipikus elegyfa lehet a szelídgesztenye (Castanea sativa) is. A cserjék elsősorban a száraz-félszáraz termőhelyek állományaiban jelennek meg elszórtan. Tipikus képviselőjük a cseregalagonya (Crataegus laevigata), a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), a fagyal (Ligustrum vulgare), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) és a mogyoró (Corylus avellana).

A gyepszint fajkombinációja alig tér el a bükkösökétől. Különbség elsősorban a Fagetalia- és Querco-Fagea fajok arányában van. Az osztály-karakterfajok valamivel hangsúlyosabban jelennek meg, mint a Fagetalia-fajok. A társulásnak jó karakter- (Carpinion-) fajai tulajdonképpen nincsenek, illetve ezek érvényessége hegységenként változhat, azaz lokális jellegű. A gyertyános-kocsánytalan tölgyesekhez kötődő fajok közül jellemzőnek tekintjük a bükksást (Carex pilosa), a kéküstökű csormolyát (Melampyrum nemorosum), az olocsáncsillaghúrt (Stellaria holostea) és a télizöld meténget (Vinca minor). A fás növények közül ilyennek számít a már említett madárcseresznye, kislevelű hárs és maga a gyertyán.

A kora tavaszi aszpektus főleg az üde-félnedves termőhelyen levő állományokra jellemző, fajösszetétele megegyezik a bükkösökével. A száraz termőhelyeken az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és a ligeti perje (Poa nemoralis), a félszáraz termőhelyeken a bükksás (Carex pilosa), az üde termőhelyeken a szagos müge (Galium odoratum) és az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), a félnedves termőhelyeken a sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon) és a podagrafű (Aegopodium podagraria) képezhet erdőtípust.

ÉK és DK.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero