Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

6. Aceri campestri-Quercetum roboris Fekete 1965 (Gyertyánelegyes mezei juharos-tölgyes)

Zonális helyzetben, a 240–300 m tengerszint feletti magasságú löszplatókon, vagy az igen enyhén exponált domboldalakon megjelenő maradvány jellegű erdőtársulás. Kialakulása (és fennmaradása a legutolsó természetes állapotig) elsősorban topográfiai helyzetének, az Alföldbe félszigetszerűen benyomuló dombvidék hűvös kontinentális mezoklímájának tulajdonítható.

Keresztcsíkolt, homokkal rétegzett löszön vagy tiszta löszön jelenik meg. Talaja Raman-féle barna erdőtalaj, 50–60 cm vastag humuszos réteggel. A felső szintek gyengén savanyú kémhatásúak.

Állományai sarjerdők, amelyekben a tölgyek csak 14–16 m magasságot érnek el. A mezei juhar csak kissé szorul alá, a gyertyán pedig ökológiailag marginális helyzetben lévén, rossz növekedésű. A lombkoronaszint csupán 75% borítást ér el, emiatt az alsóbb szintek fejlettek: a cserjeszint átlagban 20%, a gyepszint pedig – a középhegységi gyertyános-tölgyeshez képest – feltűnően fejlett, átlagosan 75% borítású.

A felső koronaszintben a kocsányos és a kocsánytalan tölgy (Quercus robur, Q. petraea) – és gyakran hibridjeik is – tömegesek. Szálanként, de állandóan jelen van a gyertyán (Carpinus betulus), amelynek szerepét az állandóan jelenlévő és tömeges mezei juhar (Acer campestre) veszi át.

A cserjeszintben az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a csíkos kecskerágó mellett ritkábban megjelenik a tatár juhar (Acer tataricum) is. A gyepszintben a mezofil lomberdők fajai közül az erdei rozsnok (Bromus benekeni), a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium), az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), az olocsáncsillaghúr (Stellaria holostea), a szagos müge (Galium odoratum), a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), a borzas repkény (Glechoma hirsutum), a kakicsvirág (Mycelis muralis), a fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), a csodás és az erdei ibolya (Viola mirabilis, V. sylvestris), megjelenése jellemző, helyenként gyakori a lazavirágú nefelejcs (Myosotis sparsiflora) előfordulása.

A középhegységi gyertyánosokban elterjedt számos igényes faj azonban elmarad. A geofiton aszpektus eléggé fejletlen, a leggyakoribb képviselője talán a galambvirág (Isopyrum thalictroides). Igen jellemző viszont a kora tavaszi, felszíni nedvesség hatására kifejlődő salátaboglárka (Ficaria verna) és a borostyánlevelű veronika (Veronica hederaefolia) fáciese.

A gyertyánelegyes mezei juharos-tölgyesnek legfontosabb cönostatisztikai sajátsága az, hogy gyepszintjébe számos melegkedvelő tölgyes faj elegyedik. Ezek közül leggyakoribb az erdei gyöngyköles (Buglossoides purpureo-coerulea), a borsfű (Clinopodium vulgare) és a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), a tatár juhar (Acer tataricum), a fekete lednek (Lathyrus niger) és a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria). Az acidofil fajcsoport teljesen alárendelt, így a cseres-tölgyes fajai csaknem teljesen hiányzanak, csakúgy mint a cser (Quercus cerris) is. A cönológiai spektrumban a Fagetalia-rend enyhe túlsúlya mutatható ki. A gyertyános-tölgyes fajok és a száraztölgyes-elemek ilyen arányú keveredése a nyugati erdőssztyepp száraz, plakor gyertyános-tölgyeseiből ismert.

ÉK Gödöllői-dombvidék, Sajó–Hernád köze.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero