Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Primulo veris-Tilietum platyphyllae (Isépy 1968) Borhidi 1996 (Dolomittörmeléklejtő-erdő)

Bas.: Mercuriali-Tilietum Isépy 1968 non Zólyomi & Jakucs in Zólyomi 1958.

Dolomit hegységeink szubmontán övezetében, északias kitettségű, nem túl meredek kőzettörmelékes lejtők intrazonális típusú erdőtársulása. A dolomit mállási sajátságainak megfelelően a kőzet fizikai aprózódásának eredménye nem blokkszerű nagy kövek görgetege, hanem apró kőzetdarabokból álló, laza szerkezetű törmeléklejtő, amelynek víztartó képessége rosszabb, mint a mészkőgörgetegé. Ezért a termőhely szárazabb, mint a Mercuriali-Tilietum esetében, következésképpen a száraz tölgyesekre jellemző elemek nagyobb szerepet játszanak benne. Az elegyes karszterdő (Fago-Ornetum) hasonló expozícióban, de meredekebb lejtőkön, hűvösebb mikro-, illetve mezoklimatikus viszonyok között alakul ki. Az átmeneti állományok nem ritkák.

Laza záródású, alacsony koronaszintű erdőtársulás erősen fejlett, összefüggő cserjeszinttel, amely egyes esetekben összefolyik a koronaszint alsó részével. Gyepszintje tavasszal a bükkösökéhez hasonlóan geofitonokban gazdag, nyáron viszont a tölgyesekéhez hasonlít a pázsitfüvekben és nyári virágokban való gazdagságával. Mohaszintje gyakorlatilag hiányzik.

Koronaszintjében a nagylevelű hársak (Tilia platyphyllos, a subsp. grandifolia, subsp. pseudorubra) uralkodnak, a bükkel (Fagus sylvatica) elegyesen. A sziklai erdőkben egyébként általánosan elterjedt magas kőris itt kifejezetten alárendelt szerepet játszik vagy hiányzik. A cserjeszint vezérnövénye a húsos som (Cornus mas); mellette állandó kísérő fajok a virágos kőris (Fraxinus ornus), a bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus) és az egybibés galagonya (Crataegus monogyna). A termőhely szárazságát a hólyagfa, a mogyoró és a berkenyék feltűnő hiánya jelzi.

Gyepszintjében két típus különíthető el. A humuszos, mélyebb talajú, tavaszi geofitonokban gazdag Corydalis cava-típusra a sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon), a turbánliliom (Lilium martagon) és az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), míg a lejtők felsőbb részében előforduló, szárazabb, sekélyebb talajú Oryzopsis virescens-típusra a cser (Quercus cerris), a bozontos csukóka (Scutellaria columnae) és az ernyős margitvirág (Chrysanthemum corymbosum) jellemző. A gyepszint egészének karakterét a Querco-Fagetea-elemek dominanciája határozza meg, amelyben sem a bükkös, sem a tölgyes elemek nem jutnak nagyobb szerephez. A szélfű (Mercurialis perennis) borítása csekély, sőt hiányozhat is. Állandó fajok az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és a tavaszi kankalin (Primula veris), de említést érdemlő, értékes eleme a babérboroszlán (Daphne laureola) is.

DK Vértes (esetleg a Bakonyban és a Balaton-felvidék dolomitjain is).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero