Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai


5. Scolopendrio-Fraxinetum Schwickerath 1938 (78. kép) (Mészkő-szurdokerdő)
Syn.: Acereto-Fraxinetum auct. (36. §), Phyllitidi-Aceretum auct. hung. non Moor 1958.
A bükkös zónában, zárt szurdokokban, sziklás lejtőtalpakon kialakult edafikus erdőtársulás, amelynek alapkőzete általában mészkő, talaja a völgyalji törmelék közt és a repedésekben gyakran felgyülemlő nagy szervesanyag-tartalmú fekete humusz.
Zárt, magas klomboronaszintjük van, a második koronaszint és a cserjeszint fejletlen, vagy hiányzik. A gyepszintre jellemző számos magaskórós faj és a gazdag geofiton aszpektus, a sziklákon pedig több ritka páfrányfaj előfordulása. Fontos fiziognómiai jellemzője a sziklák mohos-páfrányos bevonata és a völgyaljban vagy a sziklák közt megrekedt talajon megtelepedett erdei növényzet kettőssége.
A lombkoronaszintben a magas kőris (Fraxinus excelsior), a hegyi szil (Ulmus scabra), a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) és a bükk (Fagus sylvatica) uralkodik. Fiatal egyedeik mellett a hólyagfa (Staphylea pinnata) képezi a cserjeszintet. A gyepszint fajkészlete a montán bükkösökére emlékeztet, de számos, a zonális erdőkből hiányzó fajnak is otthont ad, amilyen az évelő holdviola (Lunaria rediviva), a tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis), a havasi turbolya (Anthriscus nitida), a gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), a karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), a farkasbogyó (Scopolia carniolica) és a mohos csitri (Moehringia muscosa). A magashegységi bükkösök fajai közül ide is áthúzódik a hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris), a szirti imola (Centaurea mollis), a pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum) és a havasi iszalag (Clematis alpina), Itt talál menedéket továbbá néhány havasi növény, amelyeket a flóra glaciális reliktumaiként tartunk számon, mint a győzedelmes hagyma (Allium victorialis) vagy a sárga ibolya (Viola biflora). Rajtuk kívül fontos ökológiai jelzőnövények a nyirkos, magaskórós bükkösökből áthúzódó fajok, amilyen a podagrafű (Aegopodium podagraria), az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica), a fodros gólyaorr (Geranium phaeum), a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), a gyapjas boglárka (Ranunculus lanuginosus) és a fehér acsalapu (Petasites albus). A gyepszint jellemző elemeinek tekintjük továbbá több speciális nitrofiton faj, pl. a fényes gólyaorr (Geranium lucidum) és a lazavirágú nefelejcs (Myosotis sparsiflora) előfordulását. A társulás fontos része a gazdag mohaszint, amely számos jellemző, kifejezetten az élőhelyhez ragaszkodó karakterfajt tartalmaz: Camptothecium philippeanum, Cirriphyllum vaucheri, Anomodon rostratus, Neckera crispa, N. besseri.
ÉK Bükk, Aggteleki-karszt, DK Bakony.
Mészkő-szurdokerdő (Scolopendrio-Fraxinetum) az Ablakoskő-völgyben.

Magyarország növénytársulásai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave