Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

6. Parietario-Aceretum (Horánszky 1964) Soó 1971 (Andezit szurdokerdő)

Bas.: Phyllitidi-Aceretum andesiticum Horánszky 1964 (34. §).

A bükkös vagy gyertyános-tölgyes zónában, zárt szurdokokban, sziklás lejtőtalpakon kialakult edafikus erdőtársulás, amely általában az andezithegységek meredek falú, mély völgyeiben alakul ki. Az andezitkőzet szárazabb vízgazdálkodása miatt a társulás páfrányokban és geofitonokban is szegényebb a mészkövön kialakult szurdokerdőknél, ezért itt a szurdokerdőnek egy fajszegényebb formája alakult ki (Parietario-Aceretum). Talaja nagy szervesanyag-tartalmú humuszos lejtőhordalék.

Zárt, magas lombkoronaszintjük van, a második koronaszint és a cserjeszint fejletlen. A gyepszintben a magaskórós fajok közül elsősorban a falgyom (Parietaria erecta) uralkodik, és a bükkösök aljnövényzetének tagjai kísérik. Fontos fiziognómiai jellemzője, hogy a sziklák mohos bevonata szegényebb, mint a mészkőszikláké.

Koronaszintjében a magas kőris (Fraxinus excelsior), a hegyi szil (Ulmus scabra), a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) és a bükk (Fagus sylvatica) uralkodik. Ugyanezek fiatal egyedei mellett a hólyagfa (Staphylea pinnata) képezi a második koronaszintet.

A gyepszint fajkészlete a bükkösökére emlékeztet. Csak ritkán fordul elő benne az évelő holdviola (Lunaria rediviva) és a tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis). A gímpáfrányt (Phyllitis scolopendrium) és a karéjos vesepáfrányt (Polystichum aculeatum) többnyire az édesgyökerű páfrányok (Polypodium vulgare, P. interjectum) helyettesítik. Az uralkodó falgyom (Parietaria erecta) mellett a farkasszőlő (Paris quadrifolia), a békabogyó (Actaea spicata) és a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium) lehet jellemző. A Mátra magasabb régióiban ezekhez járul még a montán bükkösök néhány faja, pl. a pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum), a szirti imola (Centaurea mollis) és a hármaslevelű macskagyökér. Ezeken kívül a nedves, magaskórós bükkösök néhány faja, a podagrafű (Aegopodium podagraria), az erdei sás (Carex sylvatica), az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica), a fodros gólyaorr (Geranium phaeum) és nitrofitonok, pl. a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) és a nagy csalán (Urtica dioica) járulnak hozzá a fajkombináció teljességéhez.

ÉK Börzsöny, Mátra, DK Visegrádi-hg.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero