Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Melittio-Fagetum Soó 1964 em. 1971 (Északi-középhegységi bükkös)

Bas.: Melittio-Fagetum subcarpaticum Soó 1962 (34. §).

Az Északi-középhegység zonálisan megjelenő szubmontán bükkös társulása, amelynek állományai többnyire 400–750 m magasságban találhatók. Egyes helyeken (Mátra, Börzsöny) extrazonálisan magasabbra is felhatol, viszont az északias kitettségű völgyekben 300 m-ig is leereszkedhet. A Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben átlagosan 750 m magasságtól fölfelé a kárpáti fajokban gazdag, magashegységi bükkös (Aconito-Fagetum) váltja fel, viszonylag széles átmenettel.

Alapkőzet tekintetében termőhelyei nagy változatosságot mutatnak. Leggyakoribbak a löszön, illetve az andezit és a mészkő különböző típusain kialakult állományai. A talajok rendszerint háromszintesek, mély termőrétegűek, a kevésbé meredek termőhelyeken Raman-féle barna erdőtalaj és agyagbemosódásos barna erdőtalaj alakul ki, a völgyekben és a hegyoldalak alsó (felhalmozási) részén pedig lejtőhordalék-erdőtalaj jön létre. Az exponáltabb, meredekebb termőhelyeken, különösen mészkövön, az állandó erózió miatt jobbára kétszintes rendzinákon találjuk a szubmontán bükkösöket.

Többnyire kétszintes állományok, ahol differenciálatlan lombkoronaszintet és eltérő mértékben fejlett gyepszintet találunk. A lombkoronaszint magassága termőhelytől függően 18–30 m lehet, záródása 70–100% között mozog. A cserjeszint hiányzik, cserjék csak kis faj- és egyedszámban, szórványosan találhatók, többnyire az erdőszélekre, és a lékekbe húzódva.

A gyepszint borítása a záródásból eredő megvilágítástól, az alomtakaró lebomlási sebességétől és a humuszos szint vastagságától függ. A nudumtól a teljes, 100%-os borításig valamennyi fokozata előfordulhat. A mohaszint hiányzik, többnyire a fatörzseken, a gyökfő környékén található néhány kortikol mohafaj.

A hazai szubmontán bükkösök közül összetételét tekintve a legegyhangúbb társulás. Állományaiból hiányzanak a kárpáti, a szubatlanti, a szubmediterrán és az illír elemek, helyettük a közép-európai elterjedésű Fagetalia-fajok dominálnak. Karakterfajnak a kora tavasszal nyíló pirosló hunyort (Helleborus purpurascens), sugár kankalint (Primula elatior), illetve a farkasbogyót (Scopolia carniolica) és erdei herét (Trifolium medium subsp. sárosiense) lehet tekinteni. Az állományalkotó bükk (Fagus sylvatica) mellett elegyfajként mindig jelen van a gyertyán (Carpinus betulus), és gyakran megtaláljuk a kocsánytalan tölgyet (Quercus petraea), a magas kőrist (Fraxinus excelsior), a hegyi juhart (Acer pseudoplatanus) és a kislevelű hársat (Tilia cordata) is. A cserjeszint fajai közül a köszméte (Ribes uva-crispa) és a farkasboroszlán (Daphne mezereum) jelenik meg gyakrabban az állományokban.

A gyepszint kora tavaszi aszpektusa valamivel szegényebb, mint a Dunántúl szubmontán bükköseiben. Jellemző fajai a bogláros és a berki szellőrózsa (Anemone ranunculoides, A. nemorosa), a tavaszi lednek (Lathyrus vernus), a galambvirág (Isopyrum thalictroides), az odvas és az ujjas keltike (Corydalis cava, C. solida), valamint a bükki csillagvirág (Scilla drunensis subsp. buekkensis). Általánosan elterjedt erdőtípusképző faja az üde termőhelyeken a szagos müge (Galium odoratum), a hagymás fogasír (Dentaria bulbifera), a sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon) és az évelő szélfű (Mercurialis perennis), a szárazabb helyeken az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és a bükksás (Carex pilosa), a bontott állományokban pedig a ligeti perje (Poa nemoralis). A szivárgó vizes területeken a podagrafű (Aegopodium podagraria) és az erdei madársóska (Oxalis acetosella) válik tömegessé; az utóbbi a talajfelszín kilúgzódását is jelzi.

ÉK Zempléni-hg.– Börzsöny, DK Visegrádi-hegység.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero