Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

3. Daphno laureolae-Fagetum (Isépy 1970) Borhidi in Borhidi & Kevey 1996 (79. kép) (Nyugat-középhegységi bükkös)

Bas.: Melittio-Fagetum hungaricum Soó 1962 (34. §), Laureolae-Fagetum Soó 1971 (14. §).

A Dunántúli-középhegységben zonálisan, 700 m tengerszint feletti magasságig megjelenő zonális bükköstársulás. Az erősen tagolt felszínű Középhegységben gyakran extrazonálisan találjuk meg állományait, pl. északi, északkeleti vagy északnyugati kitettségben 200 m magasságig leereszkedve. A társulás florisztikai összetételében a szubatlanti és a szubmediterrán klímahatás egyaránt kimutatható. Jellemző fajai jórészt a nyugat-dunántúli bükkösökben, illetve a dél-dunántúli bükkösökben is megtalálhatók.

Északias kitettségben, meredekebb oldalakon, sekélyebb termőrétegű, kétszintes talajokon (rendzinákon, a kevésbé meredek oldalakon, lejtőkön, főleg löszön) kialakult háromszintes barna erdőtalajokon (Raman-féle barna erdőtalaj, agyagbemosódásos barna erdőtalaj) találjuk állományait, míg a völgyekig lehúzódó állományok már lejtőhordalék-erdőtalajon állnak. A többnyire meszes kémhatású alapkőzeten (mészkő, dolomit, bazalt, lösz) talaja bázikus kémhatású, pH-értéke 6,0 és 7,5 között mozog.

Tagolatlan lombkoronaszintű, zárt szálerdők, amelyek záródása 80–100%-ot, magasságuk pedig – a termőhelytől függően – 25–30 m-t is elérhet. A többi szubmontán bükköshöz hasonlóan a cserjeszint itt is alacsony borítású (5–10%) vagy hiányzik. Az üde-félnedves termőhelyek gyepszintjére jellemző a fajgazdag és fejlett kora tavaszi aszpektus. A tavaszi-nyári aszpektus borítása változó, a nudum állapottól a teljes borításig valamennyi fokozat megtalálható. Mohaszintje fejletlen, csak elszórva látható egy-egy humikol faj.

Uralkodó fafaja a bükk (Fagus sylvatica), leggyakoribb kísérője a gyertyán (Carpinus betulus), amely itt nem alkot alsó koronaszintet. További elegy fafajok a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), a kis- és nagylevelű hárs (Tilia cordata, T. platyphyllos), a korai és hegyi juhar (Acer platanoides, A. pseudoplatanus). A magas kőris (Fraxinus excelsior) eluralkodhat a helytelen erdőgazdálkodás következtében, és előfordul a társulásban a virágos kőris (F. ornus) is. Jellemző liánja az örökzöld borostyán (Hedera helix), de előfordul benne a Dél-Dunántúlra jellemző, atlanti-mediterrán jellegű pirítógyökér (Tamus communis) is. Cserjefajai közül karakterfajnak tekintjük az örökzöld babérboroszlánt (Daphne laureola), és konstans elemeként jelenik meg az ükörkelonc (Lonicera xylosteum) és a hólyagfa (Staphylea pinnata) is.

A kora tavaszi aszpektus fajgazdagságát mind a négy hazai keltikefaj (Corydalis cava, C. solida, C. intermedia, C. pumila) előfordulása, a galambvirág (Isopyrum thalictroides), a bókoló és a hagymás fogasír (Dentaria enneaphyllos, D. bulbifera), a hóvirág (Galanthus nivalis), a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), a tavaszi és a tarka lednek (Lathyrus vernus, L. venetus), a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), a medvehagyma (Allium ursinum) és a salátaboglárka (Ficaria verna) virágpompás megjelenése együttesen bizonyítja. A gyepszint további fajai között uralkodók az általánosan elterjedt Fagetalia-fajok. Közülük a szárazabb termőhelyeken a bükksás (Carex pilosa) és az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), az üdébb típusokban a szagos müge (Galium odoratum), a sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon) és az évelő szélfű (Mercurialis perennis), a nedvesebb termőhelyeken a podagrafű (Aegopodium podagraria) alakít ki erdőtípust.

A babérboroszlánon kívül a társulás jó karakterfaja még a bókoló keltike (Corydalis intermedia) és a bozontos csukóka (Scutellaria columnae) is. Az illír bükkösökkel és részben a nyugat-dunántúli bükkösökkel közös faja a bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos), az erdei galaj (Galium sylvaticum), a magyar varfű (Knautia drymeia), a délvidéki perjeszittyó (Luzula forsteri), a szártalan kankalin (Primula vulgaris) és a már fentebb említett virágos kőris (Fraxinus ornus), pirítógyökér (Tamus communis) és tarka lednek (Lathyrus venetus).

DK Budai-hg, Pilis, Gerecse, Vértes, Bakony, Balatonv.

Babérboroszlános nyugat-középhegységi bükkös (Daphno laureolae-Fagetum) a Fáni-völgyben.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero