Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Cyclamini purpurascentis-Fagetum Soó 1971 (Dunántúli bükkös)

Bas.: Melittio-Fagetum noricum Soó 1962 (34. §).

Nyugat-Magyarország szubmontán régiójában zonálisan megjelenő társulás. A terület szubatlanti klímahatás alatt áll, ezért a társulást néhány alpesi karakterű növényfaj is színesíti. Állományait 300–600 m tengerszint feletti magasság között találjuk, de az északi lejtőkön, extrazonálisan 200 m-re is leereszkedik. A talaját kialakító, zömében savanyú mállástermékű alapkőzetek miatt a nyugat-dunántúli bükkös gyakran mozaikosan keveredik a nyugat-dunántúli mészkerülő bükkösökkel (Galio rotundifolio-Fagetum).

Az alapkőzet leggyakrabban lösz, ritkábban gneisz, kvarc- és mészfillit, valamint zöldpala, amelyeken a talajok mély termőrétegűek, háromszintesek. Leggyakoribb genetikai talajtípusa az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, erősebb kilúgzás esetén a podzolos barna erdőtalaj. A humuszos szint vastag, humuszformája mull, a talaj kémhatása 5,5-6,5 pH-jú. Gyakoriak az olyan termőhelyei, ahol szivárgó víz figyelhető meg.

Állományai jó növekedésű, záródott szálerdők. Koronaszintjük nem differenciálódott, záródása 80–100%-os, magassága 25–30 m. Cserjeszintje hiányzik; cserjefajokat főleg az állományszegélyeken lehet kis számban, szórványosan megfigyelni. A gyepszint borítása változó, a nudumtól a 100%-os borításig terjedhet. Mohaszintje jelentéktelen, csak elszórtan található egy-két humuszlakó faj.

Állományalkotó fafaja a bükk (Fagus sylvatica), az elegyfák közül a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), a korai juhar (A. platanoides) és a gyertyán (Carpinus betulus) gyakrabban, a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) – az erdészeti beavatkozásoknak köszönhetően – csak ritkábban fordul elő. Néhány állományban megtalálható a jól újuló jegenyefenyő (Abies alba), amelynek őshonosságát vitatják. A cserjefajok közül jellemző a ritkulóban lévő farkasboroszlán (Daphne mezereum). Az erdőszegélyen és a vágásokban tömegesen verődik fel a málna (Rubus idaeus) és a fürtös bodza (Sambucus racemosa). Az üde-félnedves termőhelyű állományokra jellemző a kora tavaszi aszpektus, amit a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), a hóvirág (Galanthus nivalis), a bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos) és a szártalan kankalin (Primula vulgaris) alkot.

A többi hazai szubmontán bükköstől elválasztó differenciális fajai az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), a ritka pelyvás pajzsika (Dryopteris pseudo-mas), a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea) és az erdei csillaghúr (Stellaria nemorum). A gyepszint további elemei általánosan elterjedt Fagetalia-fajok. Közülük a leggyakoribb erdőtípus-alkotó a hegyi csenkesz (Festuca drymeia), ritkább a szagos müge (Galium odoratum) és a bükksás (Carex pilosa), a szárazabb termőhelyeken pedig az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora). A Dunántúli-középhegység szubmontán bükkösével (Daphno laureolae-Fagetum) és a dél-dunántúli bükkösökkel (Vicio oroboidi-Fagetum) közös jellemző faja még a bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos), az erdei galaj (Galium sylvaticum), a magyar varfű (Knautia drymeia) és a szártalan kankalin (Primula vulgaris), amelyek kelet felé nem lépik át a Duna vonalát.

NyDt (Soproni-hegység, Kőszegi-hegység, Vend-vidék).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero