Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Fago-Ornetum Zólyomi (1950) 1958 (80. kép) (Elegyes karszterdő v. karsztbükkös)

Inkl.: Taxo-Fagetum hungaricum Májer 1976, Fago-Ornetum taxetosum (Májer 1976) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco.

Non: Taxo-Fagetum Etter 1947.

Reliktum jellegű, extrazonális állandósult erdei növényszövetkezet, amely meredek, 30–40 fokos észak-északnyugati kitettségű lejtőkön, a hűvös-párás mikroklíma és az alapkőzet által kialakított edafikus erdőtársulás. Két teljesen különböző klíma-igényű társulás, a karsztbokorerdő és a szubmontán bükkös között áll. Elterjedésének délnyugati felén nagyobb állományokat alkot, míg északkeletre haladva egyre inkább elkeskenyedik, szegélyszerűvé válik.

Mindig dolomit-alapkőzeten, leggyakrabban a rajta kialakuló sekély váztalajon, ritkábban rendzinán fordul elő.

Állományai rossz növekedésűek, 6–10 m magas koronaszintje tökéletlenül záródik. Benne a bükk erősen letörpül, hamar elágazik, gyakran csúcsszáradt. Cserjeszintje viszonylag jól fejlett, a gyepszint borítása változó, benne szárazságtűrő és mezofil fajok keverednek. Szoros rokonságban áll a sziklai bükkösökkel.

Lombkoronaszintjében egyedülálló módon keveredik a szubmediterrán virágos kőris (Fraxinus ornus) és a szubatlantikus bükk (Fagus sylvatica). Elegyfajai a kislevelű és a nagylevelű hárs (Tilia cordata, T. platyphyllos), a molyhos tölgy (Quercus pubescens), a barkócafa (Sorbus torminalis), a lisztes berkenye (Sorbus aria) és a két utóbbi által alkotott endemikus hibrid eredetű Sorbus-faj.

Gyepszintjében rendszerint a fehér sás (Carex alba) dominál. Számos jégkori reliktum talált itt menedéket, amelyek ma az alhavasi nyúlfarkfűgyepekre (Seslerietumokra) jellemzők. Ilyen a havasi hagyma (Allium victorialis), a mohos csitri (Moehringia muscosa), a szürke bogáncs (Carduus glaucinus), a tarka nádtippan (Calamagrostis varia), a kövi szeder (Rubus saxatilis), a medvefülkankalin (Primula auricula) és a lila csenkesz (Festuca amethystina). E társulásban élt a ma már hazánkból kipusztultnak tekinthető fehér varfű (Knautia tomentella). Gyakori a tölgyerdei fajok közül a tavaszi kankalin (Primula veris), a méhfű (Melittis carpatica), az ernyős margitvirág (Chrysanthemum corymbosum), az orvosi salamonpecsét (Polygonatum odoratum) és a széleslevelű bordamag (Laserpitium latifolium). Bükkös elemek a közönséges harangláb (Aquilegia vulgaris), a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), az erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides), az ujjas sás (Carex digitata), a turbánliliom (Lilium martagon) és a kapotnyak (Asarum europaeum).

A karsztbükkös szubasszociációjának tekintjük és Fago-Ornetum taxetosum néven ide soroljuk azokat a tiszafás állományokat, amelyeket korábban Májer Antal a svájci Taxo-Fagetum Etter nevű társulással azonosított, illetve annak magyarországi változataként írt le. A hazai állományok azonban jelentősen különböznek a svájci társulástól, amely a jegenyefenyves-bükkösök övében élő hegyvidéki jellegű társulás. Egyébként a tiszafa sokkal inkább reliktum, mint ökológiai vagy cönológiai indikátor. Már nyugati szerzők is felfigyeltek a tiszafás-bükkös állományok igen heterogén florisztikai összetételére (Ellenberg 1986, Peter 1991). Ezért figyelembe véve Szmorad és Bölöni véleményét, a társulást nem tekintjük önálló asszociációnak.

Kettős koronaszintű, igen sűrűn záródó, fényszegény társulás. Felső koronaszintjét a bükk (Fagus sylvatica) alkotja, mellette elegyfaként a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) és a korai juhar (Acer platanoides) játszik fontosabb szerepet. A második koronaszintben a tiszafa (Taxus baccata) uralkodik, mellette kísérőként a mezei és a hegyi juhar (Acer campestre és A. pseudoplatanus), a cser (Quercus cerris), a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a barkócafa (Sorbus torminalis) jelenik meg, változó borítással. A fényszegény környezet miatt a fajdiverzitás viszonylag kicsi. Az örökzöld babérboroszlán (Daphne laureola) mellé a cserjeszintben egyéb szubmediterrán elemek is társulnak, amilyen a húsos som (Cornus mas), a bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus), az ükörkelonc (Lonicera xylosteum) és az erdei rózsa (Rosa arvensis). Gyepszintjében többnyire a nudum állapot uralkodik, és a tavaszi aszpektusa is fejletlen. A Fago-Ornetummal közös – részben reliktum jelleg – fajai a fehér sás (Carex alba) és a tarka nádtippan (Calamagrostis varia), egyébként összetételében Fagetalia- és Orno-Cotinetalia-fajok keverednek.

ÉK (Bükk, ritka) DK (Budai-hegység, Vértes, Bakony, Balatonv, Keszthelyi-hg), a taxetosum szubasszociáció: DK Bakony (Miklóspál-hegy, Balogszeg).

Elegyes karszterdő v. karsztbükkös (Fago-Ornetum) a fehér sás (Carex alba) és a lila csenkesz (Festuca amethystina) jellegzetesen földre terülő csomóival a Kis-Szénáson.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero