Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Seslerio hungaricae-Fagetum Zólyomi 1967 (Nyúlfarkfüves sziklai bükkös)

A szubmontán-montán régió edafikus hatásra kialakuló, kis kiterjedésű, reliktum jellegű sziklai bükkös társulása, amely a termőhelyi szélsőségek következtében az erdő természetes határát jelenti a sziklai vegetáció felé. Ez a társulás ökológiai tekintetben a mészkövön kialakuló sziklai hárserdő (Tilio-Sorbetum), növényföldrajzi tekintetben a szintén dolomiton álló dunántúli-középhegységi elegyes karszterdő (Fago-Ornetum) vikariáns erdőasszociációjának tekinthető. A sziklai bükkös többféle erdőtársulással, valamint hűvös sziklagyepekkel áll kontakt kapcsolatban.

Elsősorban dolomiton, ritkábban mészkövön kialakuló, sekély termőrétegű rendzinán állnak állományai. A nagyon meredek, 30–50°-os lejtésű, sziklás oldalakon és gerinceken fokozott a talajerózió. A többnyire északias kitettségű termőhelyek hűvös mezoklímájúak, a talajuk állandóan üde.

Lombkoronaszintje alacsony záródású, a fák letörpülők, gyakran gyökfőben elágazók és földig ágasak. Cserjeszintje fejletlen, a fafajok cserjetermetű egyedei mellett csak szórványosan található egy-egy cserjefaj. Gyepszintje többnyire záródott, fajgazdag, jellemző a mohafajok nagy száma és borítása is.

A koronaszint állományalkotó faja a bükk (Fagus sylvatica), amelyhez nagy elegyarányban társul az e termőhelyen életképesebb nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) és a korai juhar (A. platanoides). Az alig differenciálódó alsó koronaszintben a lisztes berkenye (Sorbus aria) és a nagyon ritka tiszafa (Taxus baccata) jellemző. A ritkán megjelenő, délies kitettségű állományokban megtaláljuk a kocsánytalan tölgyet (Quercus petraea) is. A cserjeszint szórványosan megjelenő fajai, a farkasboroszlán (Daphne mezereum), a bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus), az ükörkelonc (Lonicera xylosteum) és a húsos som (Cornus mas) mellett külön is figyelmet érdemel a reliktum jellegű, montán-szubalpin havasalji rózsa (Rosa pendulina) és havasi iszalag (Clematis alpina).

Gyepszintjéből hiányzik a kora tavaszi aszpektus és a Fagetalia-elemeken kívül jellemzők benne a mészkő- és dolomitsziklagyepek fajai, amilyen a tarka nyúlfarkfű (Sesleria varia), a lappangó sás (Carex humilis), az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a kardos peremizs (Inula ensifolia) és a zöld fodorka (Asplenium viride). Tömegesen megjelenő fűfaja a tarka nádtippan (Calamagrostis varia) és az endemikus magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica). A gyepszintet több alhavasi, kárpáti elem színezi, amelyek között több ritka, védett faj is található. Ilyenek a hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris), a havasi ikravirág (Arabis alpina), az enyves aszat (Cirsium erisithales), a harangláb (Aquilegia vulgaris) és a szirti imola (Centaurea mollis). Az északias kitettségű, hűvös mikroklímazugokban találhatók a társulás legértékesebb fajai, glaciális reliktumok, amilyen a havasi hagyma (Allium victorialis), a kövi szeder (Rubus saxatilis), a tarka nyúlfarkfű (Sesleria varia), valamint a fás növényeknél már említett Taxus baccata, Clematis alpina és Rosa pendulina. Az orchideafajok is nagy számban képviseltetik magukat. Mindhárom madársisakfajunk (Cephalanthera rubra, C. damasonium, C. longifolia) előfordulása mellett a vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens) is a társulás ékessége.

ÉK (Bükk).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero