Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Tilio-Sorbetum Zólyomi & Jakucs (1957) 1967 (81. kép) (Sziklai hárserdő)

A montán régió kis kiterjedésű edafikus erdőtársulása, amelynek extrém termőhelye és csökkent versengésű viszonyai ritka, glaciális reliktum fajokat őrzött meg számunkra. A szélsőséges termőhely miatt a sziklai hárserdő a fátlan sziklai vegetáció felé az erdő természetes határát jelenti, és a dolomiton kialakult sziklai bükkös (Seslerio hungaricae-Fagetum) mészkövön létrejött vikariáns társulásának tekinthető.

Állományai a Bükk-fennsík északi-északkeleti sziklafalszerű, meredek mészkő-letörésein, 50–60°-os lejtőkön alakultak ki, ahol a hideg északi szelek állandóan hűvös mezoklímájú élőhelyeket tartanak fenn. A sziklákkal, durva törmelékkel és táblás rögökkel jellemezhető termőhely talaja sekély termőrétegű rendzina, amely azonban a északias kitettség következtében üde vízgazdálkodású. Bár a mészkő mállása gyors, az igen meredek lejtés miatt az erózió meggátolja a talajfejlődést.

Az sziklaerdő koronaszintje gyengén záródott, alacsony, 8–12 m magas fákból áll. Cserjeszintje gyengén fejlett, kis borítású, a gyepszint borítása közepes, benne magaskórós növények jellemzők.

A kevésbé plasztikus gyökerű és nehezen felújuló bükk (Fagus sylvatica) az extrém termőhelyi tényezők miatt visszaszorul, már nem tölt be edifikátor szerepet. A lombkoronaszint fajaira a plasztikus gyökérzetű, generatív és vegetatív úton egyaránt jól újuló, az eróziós károkból adódó sebzéseket hamar kiheverő fák jellemzők, amilyen a nagylevelű és a kislevelű hárs (Tilia platyphyllos, T. cordata), a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), a lisztes és a madárberkenye (Sorbus aria, S. aucuparia). A fák többnyire földig ágasak, sarjeredetűek, törzsük görbe és a mozgó kövektől, szikláktól sebzett. Cserjeszintjében szórványosan előfordul a farkasboroszlán (Daphne mezereum), a bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus), az ükörkelonc (Lonicera xylosteum), a mogyoró (Corylus avellana), valamint a reliktum havasalji rózsa (Rosa pendulina) és a havasi iszalag (Clematis alpina).

Gyepszintjére jellemzők a Fagetalia-fajok, de az állandóan mozgó talajfelszínen a tarackos fajok nagyobb, összefüggő telepeket nem képeznek. A kora tavaszi aszpektus is gyengén fejlett vagy hiányzik. Az alacsony záródás és a köves-sziklás felszín miatt jellegzetes a sziklagyepek fajainak megjelenése is, amilyen az endemikus magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica) és a fürtös és a hegyi kőtörőfű (Saxifraga paniculata, S. adscendens). További jellemző reliktumok még a havasi ikravirág (Arabis alpina), a hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris), a poloskavész (Cimicifuga europaea), a galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria subsp. pseudobanatica), a tarka nádtippan (Calamagrostis varia) és a szirti imola (Centaurea mollis). Az árnyas, sziklás élőhelyen számos páfrányfaj telepszik meg. Jellegzetes képviselőjük az aranyos fodorka (Asplenium trichomanes), a hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis), az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare) és a dárdás vesepáfrány (Polystichum lonchitis). Ugyancsak fejlett a társulás mohaszintje, amelyet talaj-, szikla- és kéreglakó fajok egyaránt gazdagítanak.

ÉK (Bükk-fennsík nyugati letörése).

Sziklai berkenyés hárserdő (Tilio-Sorbetum) a bükki Leányvölgy szikláin.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero