Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Fraxino pannonicae-Carpinetum Soó & Borhidi in Soó 1962 (82. kép) (Dél-dunántúli síksági gyertyános-tölgyes)

Részben zonális, részben talajvíz által befolyásolt síksági, mezofil, gyertyános-kocsányos tölgyes erdők a belső-somogyi homokos síkságon és a Dráva fiatal öntésterületein, amelyek a környező dombvidékek zonális gyertyános-kocsánytalan tölgyes erdeit (Helleboro dumetorum-Carpinetum) helyettesítik.

Rozsdabarna erdőtalajokon, kovárványos homoktalajokon, olykor pszeudoglejes talajokon fejlődnek ki.

Magas, árnyas erdők, erősen záródó, olykor kettős koronaszinttel, többnyire mérsékelten fejlett cserjeszinttel és változóan zárt, a nudum típustól a teljesen záródott gyepszintig, erős gyertyán- és kőrisújulattal.

Koronaszintjét az uralkodó kocsányos tölgy (Quercus robur) és a gyertyán (Carpinus betulus) mellett a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) alkotja, bár az utóbbi mint ligeterdei fa elsősorban a cserjeszintben jelenik meg. Egyéb fái között eléggé elterjedt a közönséges nyír (Betula pendula) és szálanként a bükk (Fagus sylvatica) is. A cserjeszintben általánosan elterjedt a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), a mogyoró (Corylus avellana), az egybibés és a cseregalagonya (Crataegus monogyna és C. laevigata), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), de mellettük megjelennek a ligeterdők cserjéi, a kányabangita (Viburnum opulus), a kutyabenge (Frangula alnus) és a ribizli (Ribes rubrum) is. Leggyakoribb típusalkotó fajai a félszáraz bükksásos (Carex pilosa), az üde szagos mügés (Galium odoratum) és a félnedves podagrafüves (Aegopodium podagraria). Rajtuk kívül fáciesképző lehet a medvehagyma (Allium ursinum), a madársóska (Oxalis acetosella), a varázslófű (Circaea lutetiana) és az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum). Az általánosan elterjedt Fagetalia-fajok mellett jellemző faja a pézsmaboglárka (Adoxa moschatellina), a hegyi veronika (Veronica montana), az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a magyar varfű (Kanutia drymeia), a török szegfű (Dianthus barbatus), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) és a pirítógyökér (Tamus communis). A domb- és hegyvidéki gyertyános-tölgyesektől liget-erdei és forráslápi növények választják el, amilyen a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), a hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), a veselke (Chrysosplenium alternifolium), az olykor tömegesen fellépő rezgő sás (Carex brizoides) és a borostás sás (C. strigosa), továbbá a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), a békakonty (Listera ovata) stb.

DDt (Belső-Somogyban igen elterjedt), A (Dráva-sík).

Dél-dunántúli síksági gyertyános-tölgyes (Fraxino pannonicae-Carpinetum) kora tavaszi aszpektusa a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) tömeges előfordulásával.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero