Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Helleboro dumetorum-Carpinetum Soó & Borhidi in Soó 1962 (83. kép) (Délnyugat-dunántúli gyertyános-kocsánytalan tölgyes)

A zalai és a zselici dombság pannon dombvidékeinek zonális erdőtársulása, amely 600–720 mm évi csapadék mellett, főleg agyagbemosódásos erdei talajon, kisebb mértékben Raman-féle barna erdei talajon, a völgyalji félnedves változatokban pedig pszeudoglejes barna erdei talajon alakul ki. A belső-somogyi homokvidéken és a Dráva-síkon a dél-dunántúli gyertyános-kocsányos tölgyes (Fraxino pannonicae-Carpinetum), keleten a Mecseken és a Villányi-hegységben a mecseki gyertyános-tölgyes (Asperulo taurinae-Carpinetum), míg délnyugaton a dél-zalai gyertyános-tölgyes (Anemoni trifoliae-Carpinetum) váltja fel.

A kitettség, illetve a talaj vízgazdálkodása szerint 5 erdőtípusát, illetve szubasszociációját különböztetjük meg. A dombhátakon és a délies lejtőkön a száraz, egyvirágú gyöngyperjés (Melica uniflora) típus jellemző. Zonális helyzetben a magasabb térszíneken a félszáraz, bükksásos (Carex pilosa) típus, az alacsonyabb térszíneken és az enyhébb északias lejtőkön az üde szagos mügés (Galium odoratum) típus terjedt el. Az utóbbihoz soroljuk a sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum) és a szélfű (Mercurialis perennis) uralta foltokat és a csupasz talajú állományokat is. A völgybevágások meredek falain, erősebben kilúgzott talajon az üde madársóskás (Oxalis acetosella) típus alakul ki, míg a szűkebb völgytalpakon, pszeudoglejes lejtőhordalék-talajon a félnedves podagrafüves (Aegopodium podagraria) típus fordul elő.

Jó növekedésű, 20–25 m magas, erősen záródó koronájú szálerdő, gyakran kettős koronaszinttel. A felsőt a kocsánytalan tölgy és a cser (Quercus petraea, Q. cerris), az alsót a gyertyán és az ezüsthárs (Carpinus betulus, Tilia tomentosa) alkotja – utóbbi csak a Zselicben és Somogyban. A cserjeszint csak a félnedves völgyalji típusban számottevő. Gyepszintje többnyire dús, fajgazdag, fejlett tavaszi aszpektussal. A madársóskás típust páfrányok és fejlett mohaszint, a podagrafüves típus gyepszintjét magaskórós növények jellemzik.

A már említett fajok mellett jellemző a bükk (Fagus sylvatica), a madárcseresznye (Cerasus avium) és a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) szálankénti elegyedése a koronaszintben, az üde és félnedves típusokban ezekhez jön még a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), a hegyi szil (Ulmus scabra) és a mézgás éger (Alnus glutinosa) is. Jellemző fajai a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) és a ritka kakasmandikó (Erythronium dens-canis), nyugaton az osztrák zergeboglár (Doronicum austriacum) és az alpesi aggófű (Senecio ovirensis), valamint az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens).

A társulás egész területén megtalálható a kispárlófű (Aremonia agrimonioides), a magyar varfű (Knautia drymeia), a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a tarka lednek (Lathyrus venetus), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), a vékony perjeszittyó (Luzula forsteri), a kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha) és a pirítógyökér (Tamus communis). A madársóskás típusban jellegzetes a díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum) és a pézsmaboglárka (Adoxa moschatellina), a félnedves típusban a zalai bükköny (Vicia oroboides), a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), a bókoló sás (Carex pendula) és a veselke (Chrysosplenium alternifolium). A tavaszi aszpektus vezérnövényei a berki és a bogláros szellőrózsa (Anemone nemorosa. A. ranunculoides), a hóvirág (Galanthus nivalis), az odvas és az ujjas keltike (Corydalis cava, C. solida), a galambvirág (Isopyrum thalictroides), a medvehagyma (Allium ursinum), és a havasalji kékcsillag (Scilla drunensis). A mezofil lomberdők általánosabban elterjedt (Fagetalia) fajai közül gyakori a farkasboroszlán (Daphne mezereum), a hagymás fogasír (Dentaria bulbifera), az édes és az erdei kutyatej (Euphorbia dulcis és E. amygdaloides), az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), a gombernyő (Sanicula europaea) és a télizöld meténg (Vinca minor).

DDt (Dél-Zala, kivéve a Zákányi-dombokat, Marcali-hátság, Zselic, Külső-Somogy utóbbiban csak kisebb területeken extrazonálisan).

Délnyugat-dunántúli gyertyános-kocsánytalan tölgyes (Helleboro dumetorum-Carpinetum) kora tavaszi képea jellemzőszúrós csodabogyóval (Ruscus aculeatus).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero