Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Asperulo taurinae-Carpinetum Soó & Borhidi in Soó 1962 (84. kép) (Mecseki gyertyános-tölgyes)

Bas.: Querco petraeae-Carpinetum mecsekense Soó 1937 (2b. §, 34. §), Querco-Carpinetum mecsekense Horvát A. O. 1958 (34. §).

Zonális, fajgazdag, dombvidéki és szubmontán illír típusú, mezofil erdők bázikus és enyhén savanyú alapkőzeten. A Mecsek, a Villányi-hegység és a Tolnai-dombvidék zonális erdőtársulása. A Dél-Dunántúlon a tőle nyugatra elterjedt Helleboro dumetorum-Carpinetum társulást váltja fel.

Mély, barna vagy agyagbemosódásos barna erdei talajokon, többnyire 300 m tengerszint feletti magasságban, zonális körülmények között vagy extrazonálisan, az északi lejtőkön egészen a hegylábig. Főleg mészkő alapkőzeten, ritkábban permi és rhaeti homokkövön levő mélyebb lejtőhordalék-talajon is, ahol a a savanyú kőzet kémiai hatása kevésbé érvényesül.

Kettős koronaszintű lombos erdők, amelyekben a felső szintben a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és a cser (Q. cerris) mellett fontos szerepet játszhat az ezüsthárs (Tilia tomentosa), míg az alsó szintben a gyertyán (Carpinis betulus) uralkodik. Nagyon száraz, meredek hegyoldalon (pl. a Szársomlyó északi lejtőjének felső harmadában) az ezüsthárs a második koronaszinbe megy át és a gyertyánt helyettesíti.

Jellemzője, hogy ezekben az erdőkben az illír hatás mellé a kelet-balkáni, szárazságtűrőbb flóra elemei is elegyednek, amelyek differenciális értékűek. A lombkoronában a fentebb említett uralkodó fajokon kívül szálanként megtalálhatjuk az aranytölgyet (Quercus dalechampii), a mezei és a hegyi juhart (Acer campestre és A. platanoides). A cserjeszintben a szokásos lomberdei cserjéken kívül jellemző a hólyagfa (Staphylea pinnata), a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a mezei rózsa (Rosa arvensis). Aljnövényzeti típusai a talaj vízgazdálkodása szerint: az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) – száraz típus, a bükksás (Carex pilosa) – félszáraz típus, az illatos galaj (Galium odoratum) – üde típus, a podagrafű (Aegopodium podagraria) – félnedves típus. Ugyancsak üde típusnak felel meg a sokfelé igen elterjedt medvehagymás (Allium ursinum) típus is.

Jellemző fajai a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a tarka lednek (Lathyrus venetus), az olasz müge (Asperula taurina subsp. leucanthera), differenciális fajai a kaukázusi zergeboglár (Doronicum orientale), az illatos hunyor (Helleborus odorus), a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis), a Villányi-hegységben tömeges a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), és természetesen jellemzik az általánosan elterjedt Fagetalia-fajok.

DDt (Mecsek, Villányi-hegység, Tolnai-dombság).

Mecseki gyertyános-tölgyes (Asperulo taurinae-Carpinetum) a medvehagyma(Allium ursinum) jellegzetes májusi tömeg-virágzásával.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero