Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Helleboro odori-Fagetum Soó & Borhidi in Soó 1960 (86. kép) (Mecseki bükkös)

Bas.: Querco-Carpinetum fagetosum Horvát A. O. 1946 (36. §), Fagetum mecsekense Horvát A. O. (34. §).

Közép-balkáni típusú, többnyire extrazonális, szubmontán bükkösök a Mecsek és Villányi-hegységben, amelyekben nyugat- és kelet-balkáni (illír és moesiai) elemek keverednek. Nyugat felé, a Zselicben a Vicio oroboidi-Fagetum váltja fel.

Főleg északias kitettségű lejtőkön, a dombvidékeken mély völgyekben, agyagbemosódásos, barna erdei talajon, ritkábban podzolosodó, barna erdei talajon vagy mély lejtőhordalék-talajon fordul elő, többnyire meszes alapkőzeten.

Kettős koronaszintű erdő, amelynek felső koronaszintjét az ezüsthárs (Tilia tomentosa) alkotja a cserrel (Quercus cerris) és a kocsánytalan tölggyel (Qu. petraea), az alsót pedig a bükk (Fagus sylvatica) a szálanként elegyedő gyertyánnal (Carpinus betulus). A sűrűn záródó koronaszint alatt gyér és alacsony cserjeszint található, vagy teljesen hiányzik. A gyepszint többnyire jól fejlett, fajokban igen gazdag és dús tavaszi aszpektusa van.

A koronaszintben jellemző a bükk mellett tömegesen megjelenő ezüsthárs, a cserjeszintben az erdei rózsa (Rosa arvensis) és a virágos kőris (Fraxinus ornus). A gyepszintben megtalálható a bazoifil bükkösök teljes fajkészlete. Rajtuk kívül jellemzők a gyepszint atlanti-mediterrán, szubmediterrán és balkáni elemei, köztük kúszónövényekkel és örökzöld félcserjékkel, amilyen a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a pirítógyökér (Tamus communis), a borostyán (Hedera helix), a szúrós és a lónyelvű csodabogyó (Ruscus aculeatus és R. hypoglossum), az illatos hunyor (Helleborus odorus), a magas csukóka (Scutellaria altissima), a kispárlófű (Aremonia agrimonioides), a kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha), a tarka lednek (Lathyrus venetus) és az olasz müge (Asperula taurina subsp. leucanthera, valamint a gyertyános-tölgyesektől elválasztó fajok, pl. a hegyi csenkesz (Festuca drymeia), a hajperje (Hordelymus europaeus) és a havasi tisztesfű (Stachys alpina). A leggyakoribb erdőtípus-alkotó fajok az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), a bükksás (Carex pilosa), a szagos müge (Galium odoratum), a medvehagyma (Allium ursinum), amely nyáron nudum típussá alakul, továbbá a madársóska (Oxalis acetosella) és a podagrafű (Aegopodium podagraria).

DDt Mecsek, Villányi-hegység, Tolnai-hátság.

Mecseki bükkös (Helleboro odori-Fagetum) tavaszi képe Mánfa fölött, szúrós csodabogyóval (Ruscus aculeatus) és a bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos) tömeg-virágzásával.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero