Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

3. Doronico austriaci-Fagetum Borhidi & Kevey 1996 (Dél-zalai bükkös)

A dél-zalai löszdombok mély bevágódásaiban, meredek, északias letörésein, a gyertyános-tölgyes övben kialakuló extrazonális, egyúttal illír elemekben leggazdagabb hazai, reliktum jellegű gyertyános-bükkös társulásunk.

A Dráva és a Mura völgyére nyíló völgytalpakban kialakuló állományok, amelyeknek a talaja a negyedidőszaki folyami hordalékra települt vagy ráhordott löszön képződött barna erdei talaj. Igen magas páratartalmú, kiegyenlített mikroklímájú termőhelyek.

Kettős koronaszinttel rendelkező, 25–35 m magas erdők, amelyeknek a felső szintjét az uralkodó bükk (Fagus sylvatica) mellett a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), az alsó koronaszintben a gyertyán (Carpinus betulus), a kis- és a nagylevelű hárs (Tilia cordata, T. platyphyllos) jellemzi. Fontos szerkezeti eleme a magas páratartalmú termőhelyet jelző liánszint, egészen a magas lombkoronába felkúszó borostyánnal (Hedera helix). Cserjeszintje mérsékelten fejlett, nagy mennyiségű és borítású újulattal. A gyepszintje dús, sok magaskórós, hegyvidéki elemmel.

Illír és kelet-alpesi elemekben igen gazdag bükkös társulás. Jellemző fajai a hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia), a nálunk csak itt előforduló hármaslevelű fogasír (Dentaria trifolia), a pofók árvacsalán (Lamium orvala), a gömbtermésű madártej (Ornithogalum sphaerocarpum), a díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum), a havasalji kékcsillag (Scilla drunensis subsp. drunensis), a pirítógyökér (Tamus communis) és a zalai bükköny (Vicia ororboides). Megkülönböztető – nagyrészt szintén atlanti-mediterrán, balkáni vagy alpesi elterjedésű – jobbára magaskórós növények a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), a tündérfürt (Aruncus sylvestris), a völgycsillag (Astrantia major), a borostás sás (Carex strigosa), az osztrák zergeboglár (Doronicum austriacum), a farkasölő sisakvirág (Aconitum lycoctonum subsp. vulparia), a széles pajzsika (Dryopteris dilatata), az édes kutyatej (Euphorbia dulcis), a magyar varfű (Knautia drymeia), az árnyékvirág (Majanthemum bifolium) és a szártalan kankalin (Primula vulgaris).

Három aljnövényzeti típusát ismerjük: az üde medvehagymás (Allium ursinum), az ugyancsak üde árvacsalános (Lamium galeobdolon) és a félnedves, podagrafüves (Aegopodium podagraria) típust. Nagy állandóságú további Fagetalia-fajok még: a gyapjas boglárka (Ranunculus lanuginosus), a turbánliliom (Lilium martagon), az enyves zsálya (Salvia glutinosa) és a barna gólyaorr (Geranium phaeum).

DDt Dél-Zala (Zákány, Őrtilos).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero