Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Leucojo verni-Fagetum Kevey & Borhidi 1992 (Dél-dunántúli homoki bükkös)

Bas.: Fagetum sylvaticae Borhidi 1958 (2b. §, 36. §).

A belső-somogyi homokvidék intrazonális bükköse, amely a síksági gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (Fraxino pannonicae-Carpinetum) övében, kedvező vízgazdálkodású talajokon alakul ki. Állományai többnyire égtáji kitettség nélküliek, és 120 m tengerszint feletti magasságig leereszkedhetnek. Létét elsősorban a kedvező talajviszonyoknak köszönheti, ezért azonális bükkösnek tekintendő.

Talaja mészmentes, gyakran kovárványos homokon kialakult rozsdabarna erdőtalaj, amely lepelhomokként húzódik fel a Marcali-dombság déli lábaira és annak déli irányban felszínközelbe kerülő nyúlványaira egészen Bélavárig. A sekély homokborítás alatt húzódó löszös-agyagos-vályogos pannon rétegek egyrészt vízzáróként működve javítják a talaj vízgazdálkodását, másrészt bizonyos mértékig semlegesítik a homok savanyú kémhatását. Ez az alapkőzeti és talajtani szerkezet alkalmas a csapadékvíz hosszan tartó, gazdaságos időbeli elosztására, ekképp kiegyenlített talajnedvességet, s ezen keresztül párás, hűvös mikroklímát eredményez. Ezt a kedvező hatást tovább növelik a vízfolyások és a mikrodomborzati viszonyok, mivel az állományok általában a patakok, kisebb vízfolyások mentén vagy enyhe, de nem vízborításos mélyedésekben találhatók.

Kettős koronaszintű, magas, jól záródó erdő. Uralkodó fafaja a bükk (Fagus sylvatica), mellette nagyobb szerephez jut a gyertyán (Carpinus betulus), fontosabb elegyfái a közönséges nyír (Betula pendula), a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kislevelű hárs (Tilia cordata). Az alacsony koronaszint fejletlenebb, és a felső korona fafajainak fiatalabb példányai alkotják (kedvező koreloszlás!). A jól záródó koronaszint alatt gyér cserjeszint fejlődik, amelynek a veresgyűrűsom, a csere- és az egybibés galagonya (Crataegus laevigata, C. monogyna), valamint a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) a leggyakoribb tagjai. A gyertyános-tölgyesekben és a liget-erdőkben gyakori magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) csak a cserjeszintben jelenik meg. A gyepszint záródása változó, elérheti a 100%-ot is, de nemritkán csaknem nudum jellegű. Fáciesképző faj lehet a bükksás (Carex pilosa), a szagos müge (Galium odoratum), a sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon), a madársóska (Oxalis acetosella) és a podagrafű (Aegopodium podagraria). A tavaszi aszpektusban a medvehagyma (Allium ursinum), az odvas keltike (Corydalis cava) és a bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos) válhat dominánssá.

Faji összetételében sajátos módon keverednek a valódi bükkösök olykor még montán jellegű elemei, pl. a bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos), a völgycsillag (Astrantia major) és a farkasboroszlán (Daphne mezereum), az illír bükkösök fajaival, amilyen az ezüsthárs (Tilia tomentosa), a szártalan kankalin (Primula vulgaris), az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), a magyar varfű (Knautia drymeia) és a pirítógyökér (Tamus communis), valamint a társulás differenciális fajaival, amelyek a felszínhez közeli talajvíz indikátoraiként a keményfaligetek növényeiből verbuválódnak; ilyen a borostás és a ritkás sás (Carex strigosa, C. remota), a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), a tavaszi tőzike (Leucojum vernum) és a kányabangita (Viburnum opulus).

DDt Belső-Somogy (Kaszó, Marcali-Boronka, Bélavár), bennszülött, reliktum társulás, csak a megjelölt területen fordul elő.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero