Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

3. Polysticho setiferi-Aceretum Kevey in Borhidi & Kevey 1996 (Dél-dunántúli dombvidéki szurdokerdő)

Igen ritka, reliktum jellegű társulás, amelynek fennmaradását a szűk, mély völgyek hűvös, párás mikroklímája és a környező erdőövezet teszi lehetővé.

Igen szűk, mély, szakadékos löszvölgyekben alakul ki, amelyeknek aljában és falain vékony, csepegő vízcsurgások idézik elő a szükséges páratartalmat. A sziklakibúvások (mésztartalmú homokkő) ritkák vagy teljesen hiányzanak.

Magas erdők sűrűn záródó, változatos összetételű, fajgazdag koronszinttel, amelyben az uralkodó hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), bükk (Fagus sylvatica) és hegyi szil (Ulmus glabra) mellé még a magas kőris (Fraxinus excelsior), a kis- és nagylevelű hárs (Tilia cordata, T. platyphyllos), a korai juhar (Acer platanoides) és a gyertyán (Carpinus betulus) társul. Jellegzetes eleme a koronaszintben függönyszerű populációkat alkotó örökzöld lián, a borostyán (Hedera helix). Gyepszintjében a magas kórós bükkösök és ligeterdők fajai, köztük sok páfrány játszik fontos szerepet.

A fentiekben felsorolt fajokon kívül jellemző a cserjeszintben a hólyagfa (Staphylea pinnata), a magas kórós fajok közül a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), a békabogyó (Actaea spicata), a havasi turbolya (Anthriscus nitida), a tündérfürt (Aruncus sylvestris), a völgycsillag (Astrantia major), az erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere), a magyar varfű (Knautia drymeia), a fehér acsalapu (Petasites albus), az enyves zsálya (Salvia glutinosa), az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) és a lecsüngő sás (Carex pendula), a páfrányok közül az aranyos fodorka (Asplenium trichomanes), a széles pajzsika (Dryopteris dilatata), a gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), a karéjos és a díszes vesepáfrány (Polystichum aculeatum, és P. setiferum), a bükkösök fajai közül a bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos), a madársóska (Oxalis acetosella), a pofók árvacsalán (Lamium orvala), a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a pirítógyökér (Tamus communis), az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), a farkasboroszlán (Daphne mezereum), az édes kutyatej (Euphorbia dulcis), az erdei galaj (Galium sylvaticum), a kislevelű hunyor (Helleborus dumetorum), az árnyékvirág (Maianthemum bifolium), a lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) és a zalai bükköny (Vicia oroboides).

DDt (Zala: Zákány-Őrtilos; Zselic).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero