Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Galio rotundifolio-Fagetum Soó 1971 (88. kép) (Nyugat-dunántúli mészkerülő bükkös)

Bas.: Deschampsio-Fagetum noricum Soó 1962 (34. §).

A nyugat-dunántúli bükkös erős szubatlanti klímahatás alatt már az alacsonyabb régióban (300–500 m tengerszint feletti magasság) is kialakuló edafikus erdőtársulás, amelynek különösen északias kitettségben, meredekebb lejtőkön (5–30°), találjuk meg fajszegény, gyenge növekedésű állományait. Faji összetétele néhány nyugat-dunántúli elterjedésű faj jelentélével különbözik csak Magyar-középhegység mészkerülő bükköseitől.

Talajképző kőzetük a kvarcfillit, zöldpala és csillámpala, amelyeken erősen savanyú kémhatású (pH 3,2–4,0), tápanyagban szegény, többnyire sekély termőrétegű talajok jöttek létre. Jellemző genetikai talajtípusai a savanyú, barna erdőtalaj, a podzolos, barna erdőtalaj és a csapadékosabb részeken a pszeudoglejes barna erdőtalaj, amelyekre a humuszosodási folyamatok lelassulása miatt a nyershumusz és a móder jellemző.

A koronaszintben gyenge differenciálódás figyelhető meg, amennyiben a közepes záródású felső szint alatt helyenként árnytűrő fajokból álló, laza záródású alsó szint jöhet létre. A cserjeszint – mint a mészkerülő bükkösöknél általában – a koronaszint fafajainak fiatalabb egyedeiből áll, borítása csekély (5–20%), de hiányozhat is. A gyepszint borítása változatos, a termőhelyi tényezőknek és az erdészeti beavatkozásoknak megfelelően, a szubnudum állapottól a 80%-ig terjedhet. A mohaszint helyenként számottevő borítású, elsősorban a terrikol fajok jutnak szerephez.

Az uralkodó bükk (Fagus sylvatica) mellé mindig jelentős arányban elegyedik a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). A több évszázados erdészeti beavatkozásoknak köszönhetően az állományokban általában rendszerint jelen van néhány tűlevelű faj is, így a luc (Picea abies), az erdeifenyő (Pinus sylvestris), a fátyolszintbe ültetett vörösfenyő (Larix decidua) és a vadkárosításra érzékeny, de jól újuló jegenyefenyő (Abies alba). A középhegységi mészkerülő bükkösöktől eltérően differenciális fajként kell kezelni a vitatott őshonosságú szelídgesztenyét (Castanea sativa), amely inkább a mészkerülő tölgyeseket és mészkerülő gyertyános-tölgyeseket részesíti előnyben. A laza, második lombkoronaszintet a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a gyertyán (Carpinus betulus) alkotja. A gyepszintben típusalkotó lehet a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), az erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) és a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides). A karakterfajnak tekintett kereklevelű galaj (Galium rotundifolium) az állományok többségéből hiányzik, és ritka ebben a társulásban a nyugat-dunántúli mezofil erdőkre jellemző ciklámen (Cyclamen purpurascens) is. A gyepszint további kísérő fajai az erdei galaj (Galium sylvaticum), a réti csormolya (Melampyrum pratense), a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia), az erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea), továbbá a hölgymál-fajok (Hieracium spp.). A mohaszint gyakoribb faja a fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum), a seprőcskemoha (Dicranella heteromalla), a seprőmoha (Dicranum scoparium), a szőrmoha (Polytrichastrum formosum) és a ciprusmoha (Hypnum cupressiforme).

A szubatlanti klímahatás miatt szélsőségesen száraz termőhelyek nem alakulnak ki, így – a középhegységiekkel ellentétben – mohás erdőtípusok csak ritkán alakulnak ki.

NyDt (Soproni-hg, Kőszegi-hg, Vend-vidék).

Nyugat-dunántúli mészkerülő bükkös (Galio rotundifolio-Fagetum) tölggyel és erdei fenyővel (Pinus sylvestris) a koronaszintben.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero