Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

3. Sorbo-Quercetum petraeae Simon 1977 (Szilikátszikla-erdő)

Szubmontán jellegű, edafikus társulás, amely 550–600 m tengerszint feletti magasság között, foltszerűen, kis területen jelenik meg. A fátlan sziklai vegetáció felé a társulás az erdő természetes határát jelenti.

Állományai vulkáni eredetű alapkőzeteken kialakult meredek, 25–40° lejtésű oldalakon, völgynek futó bordákon, gerinceken találhatók. A szilikátos alapkőzeten sekély termőrétegű, száraz, tápanyagszegény, köves-sziklás váztalajok vagy erubáz talajok jönnek létre, amelyeken nagymértékű erózió figyelhető meg.

Koronaszintjének fái mindössze 6–8 m magasak, rossz növekedésűek, törzsük girbegurba, az állományok záródása mindig csekély. Cserjeszintje alacsony borítású (–10%), fajszegény. A gyepszint borítása jelentős mértékben függ a kitettségtől. A délies lejtőkön közepes, 40–50%-os, az északias oldalakon nagyobb, 60–70%-os lehet.

A lombkoronaszint domináns faja a lándzsáslevelű kocsánytalan tölgy (Quercus dalechampii), de megtalálható mellette az erdélyi kocsánytalan tölgy (Q. polycarpa) is. A tölgyek közé a közönséges nyír (Betula pendula) és a karakterfajnak tekinthető lisztes berkenye (Sorbus aria) elegyedik. A cserjeszintben szórványosan felbukkan a madárberkenye (Sorbus aucuparia), a pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis) és a gyepűrózsa (Rosa canina). A gyepszint fajösszetételére a termőhelyi szélsőségekből adódó kettősség jellemző. Részben a xeroterm tölgyesek (Quercetea pubescentis-petraeae) fajai dominálnak, amilyen a szürke gurgolya (Seseli osseum), a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), a bablevelű varjúháj (Sedum maximum), a sziklai barátszegfű (Dianthus carthusianorum subsp. saxigenus) és a borzas peremizs (Inula hirta), továbbá néhány sziklagyepfaj, mint a hegyi hagyma (Allium senescens subsp. montanum) és a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta). Ugyanakkor jellemzők a mészkerülő lomberdők (Quercetalia robori-petraeae) fajai is, amilyenek a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides), a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), a selymes rekettye (Genista pilosa) és az északi fodorka (Asplenium septentrionale). A gyepszint jellemző fűfaja a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica) és a magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra). A minerális talajfelszínű részeken, köveken gazdag moha- és zuzmóvegetáció jön létre. Fontosabb fajai a Polytrichum piliferum, Pterigynandrum filiforme és Cladonia rangiferina.

A kitettségnek megfelelően az északi oldalakon a fekete áfonyás (Vaccinium myrtillus), a déli lejtőkön a salamonpecsétes (Polygonatum odoratum) erdőtípus uralkodik.

ÉK Zempléni-hg (Füzér–Pusztafalu).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero