Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Castaneo-Quercetum I. Horvat 1938 (Gesztenyés tölgyes)

Syn.: Luzulo-Quercetum noricum Soó 1962 (34. §).

Általában 300–600 m tengerszint feletti magasságban, kedvezőtlen termőhelyen tenyésző edafikus társulás. Állományai szigetszerűen, főleg délies kitettségben a bükkös övben is megjelenhetnek. Főként azonban hegycsúcsokon, gerincéleken, meredek lejtőkön alakul ki a társulás. Ellentétben a mészkerülő gyertyános-tölgyesekkel és különösen a mészkerülő bükkösökkel, szinte minden kitettségben megtaláljuk állományait. A társulás jellegében enyhe szubatlanti hatás ismerhető fel.

Állományai elsősorban savanyú mállástermékű alapkőzeteken (gneisz, kvarcfillit, zöldpala), sekély termőrétegű, rossz vízgazdálkodású, száraz, tápanyagszegény talajokon alakulnak ki. A genetikai talajtípusok közül egyaránt megjelennek sziklás-köves váztalajon, ranker, savanyú barna erdőtalajon és gyengén podzolos erdőtalajon is. A talajok erősen savanyúak, kémhatásuk 3,5–4,5 pH között ingadozik.

Cserjeszint nélküli, közepes záródású (50–80%) állományok, amelyeknek a koronaszintje sohasem differenciálódik. A famagasság a termőhely minőségétől függően elérheti a 15–20 m-t. Gyepszintjének borítása változó, 50–100%-os. A fényben gazdag erdőbelső miatt nudum-szubnudum állapot alig fordul elő. A mohaszintet alkotó talajlakó mohák és zuzmók borítása – a gyepszint konkurenciája miatt – kisebb, mint a mészkerülő gyertyános-tölgyeseknél és bükkösöknél, vagyis általában 5–20%-os.

Állományalkotó fafaja a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). Természetes elegyfajok – részben az erdőgazdálkodás miatt – alig fordulnak elő. Közülük ki kell emelni a szelídgesztenyét (Castanea sativa), amely a társulás karakterfajának tekinthető, habár a nagyon száraz termőhelyekről hiányzik. A szelídgesztenye honosságán túl vitatható az erdeifenyő (Pinus sylvestris) őshonossága is ebben a társulásban, szemben további itt előforduló tűlevelűekkel, amelyek őshonossága valószínűtlen, mint amilyen a feketefenyő (Pinus nigra), a luc (Picea abies) és a vörösfenyő (Larix decidua). E fajokat ugyanis már régóta ülteti az erdőgazdálkodás a kevésbé kedvező termőhelyekre.

A cserjék közül érdekes a kutyabenge (Frangula alnus) mészkerülő ökotípusának megjelenése. A gyepszintben a mészkerülő lomberdők közül itt a leghangsúlyosabb a Pino-Quercetalia fajok előfordulási aránya. A nyugat-dunántúli mészkerülő tölgyeseket a középhegységiektől elsősorban a száraz tölgyesekre jellemző fajok, pl. az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a füzéres zanót (Cytisus nigricans), a barkócafa (Sorbus torminalis), az ernyős margitvirág (Chrysanthemum corymbosum) és a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum) hiánya különbözteti meg. A törpecserjék közül itt a leggyakoribb a szubatlanti jellegű csarab (Calluna vulgaris), tömeges és egyúttal szubasszociációt is képez a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus). További jellemző törpe-, illetve félcserje a sváb, a festő és a selymes rekettye (Genista germanica, G. elata, G. pilosa), valamint a borzas zanót (Cytisus hirsutus). A legszárazabb élőhelyeken az erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) dominál, a valamivel konszolidáltabb termőhelyeken a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) lehet tömeges. További jellemző, konstans faj a réti csormolya (Melampyrum pratense), a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia), az orvosi veronika (Veronica officinalis), az erdei galaj (Galium sylvaticum), az erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) és az erdei hölgymál (Hieracium sylvaticum). A harasztok közül az erdőszéleken és az alacsonyabb záródású helyeken a sasharaszt (Pteridium aquilinum) válhat tömegessé.

A mohák közül állandóbb és gyakoribb a seprőcskemoha (Dicranella heteromalla), a seprőmohák (Dicranum spp.), a szőrmohák (Polytrichum spp.), a fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum) és a viaszmoha (Pseudoscleropodium purum) megjelenése.

NyDt (Soproni-hg, Kőszegi-hg.) A délnyugat-dunántúli állományok inkább a Luzulo-Carpinetumhoz sorolandók.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero