Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Luzulo-Carpinetum Soó ex Csapody 1964 (89. kép) (Mészkerülő gyertyános-tölgyes)

Syn.: Luzulo-Querco-Carpinetum Soó 1957 ex Csapody 1964 (10. §).

Különféle kitettségben, enyhe lejtésű (5–10°) területeken, 200–500 m tengerszint feletti magasság között, edafikus hatásra kialakuló társulás. Állományai nagy területet foglalnak el a Nyugat-Dunántúlon, míg a Középhegységben csak foltszerűen, másodlagosan elsavanyodott termőhelyeken találjuk meg állományait. Florisztikai összetételét tekintve a mészkerülő bükkösökhöz áll közelebb, de a mészkerülő tölgyesekkel is szoros rokonságot mutat.

A Nyugat-Dunántúlon kvarcfillit-, zöldpala-, csillámpala-, gneisz-, és kavicsos alapkőzeten, a Magyar Középhegységben savanyú mállástermékű andeziten, rioliton, dáciton, homokkövön állnak állományai. A genetikai talajtípusok közül a rankert és különösen a savanyú barna erdőtalajt, illetve a podzolos, barna erdőtalajt részesíti előnyben. A talajok termőrétege általában közepesen vastag, a sekély termőrétegű részekről a gyertyán eltűnik, és átadja a helyét a tölgyeknek, illetve a bükknek.

Kettős koronaszintű állományok, amelyeknek a záródása 60–100%-os lehet. A felső koronaszint magassága elérheti a 20–25 m-t, az alsóé a 12–16 m-t. A cserjeszint az erős árnyalás és a tápanyagszegénység miatt rendszerint hiányzik, ritkábban 5–10%-os borítású. A gyepszint borítása erősen változó. Az állomány erős záródása esetén szubnudum, kiritkult állományok alatt 100%-os borítású is lehet.

A felső koronaszintet a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) alkotja, de a Délnyugat-Dunántúlon a kocsányos tölgy (Q. robur) is behatol ezekbe az állományokba. A nyugat-dunántúli mészkerülő gyertyános-tölgyesek jellemző elegyfája a szelídgesztenye (Castanea sativa), amely ebben a társulásban éri el termőhelyi optimumát. Változó elegyarányban, a felső vagy az alsó lombkoronaszintben a bükk (Fagus sylvatica) is megjelenhet. Az alsó koronaszint jellemző faja a gyertyán (Carpinus betulus), de a kislevelű hárs (Tilia cordata) sem hiányzik ezekből az állományokból.

A cserjék közül érdekes a kutyabenge (Frangula alnus) előfordulása, esetenként a xero-mezofil fagyal (Ligustrum vulgare) és a mogyoró (Corylus avellana) is megjelenhet. Az utóbbi két cserjefaj a másodlagosan kialakult állományokra jellemző. Az egykori alomszedés, erdei legeltetés nyomán a közönséges boróka (Juniperus communis) szaporodik el – különösen a Délnyugat-Dunántúlon.

A gyepszintben az elsavanyodás mértékétől függően váltakozik az üde lomberdei (Fagetalia), az általános lomberdei (Querco-Fagetea) és a mészkerülő lomberdei (Quercetalia robori-petraeae) fajok aránya. Az utóbbi csoportot az acidofrekvens fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), az erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) és a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) mint erdőtípusalkotó fajok, illetve az erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea), a réti csormolya (Melampyrum pratense), az orvosi veronika (Veronica officinalis), borzas zanót (Cytisus hirsutus), a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia), a rekettyék (Genista spp.) szinte valamennyi faja és több hölgymál (Hieracium spp.), mint jellemző, illetve konstans fajok képviselik.

A mohaszint fajai közül állandó és tömeges a seprőcskemoha (Dicranella heteromalla), a seprőmoha (Dicranum scoparium), a fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum), a katalinmoha (Atrichum undulatum), az emeletes moha (Hylocomium proliferum), a pirosszárú moha (Pleurozium schreberi), a szőrmohák (Polytrichum spp.), a viaszmoha (Pseudoscleropodium purum) és a nagyborzas moha (Rhytidiadelphus triqueter) előfordulása.

ÉK (Zempléni-hg, Mátra, Börzsöny), NyDt (Soproni-hg, Kőszegi-hg, Vasi-dombvidék, Őrség, Vend-vidék, Göcsej).

Mészkerülő gyertyános-tölgyes (Luzulo-Carpinetum) fekete áfonyás (Vaccinium myrtillus) aljnövényzettel Uzsánál.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero