Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

5. Cotino-Quercetum pubescentis Soó (1931) 1932 (91. kép) (Cserszömörcés karsztbokorerdő)

A tölgyesek zónájában, elsősorban az Orno-Quercetum övben találjuk, exponált délies, 15–35°-os lejtőkön. Ritkán, meleg mikroklímaterek hatására kis platókat is borít. Leggyakrabban a 300 m tengerszint feletti magasság körül fejlődik ki, kivételesen 500 m-re is felhatol. Alapkőzete elsősorban dolomit és csak kivételesen mészkő, esetleg riolit. Talaja leggyakrabban törmelékes, humuszban gazdag, sekély rendzina.

Parkerdőszerű, de nem sztyepprétekkel (mint a rokon sajmeggyes bokorerdő), hanem sziklagyepekkel mozaikos megjelenésű. A néhány girbegurba – rendszerint sarjakból fakadó – törzsből álló facsoport belsejében erdőszerű aljnövényzet jelenik meg. A fák magassága mindössze 4–6 m, a facsoportokat fokozatosan letörpülő, gyakran klonális növekedésű cserjék ölelik körül, közülük talán a leginkább a cserszömörce gyepszintig is letörpülő gyűrűje. Ezt a gyűrűt gyakran kíséri nagyobb termetű dudvás kétszikűekből szerveződött külső köpeny.

Nyugat-balkáni rokonságú, szubmediterrán fajokban gazdag társulás. A felső szintben a molyhos tölgy (Quercus pubescens) és a virágos kőris (Fraxinus ornus) uralkodik, más tölgyek csak kivételesen (így a cser – Q. cerris) jelennek meg. A cserjeszintben gyakran tömeges a cserszömörce (Cotinus coggygria), a fagyal (Ligustrum vulgare) és a pukkanó dudafürt (Colutea arborescens). A kis facsoportok belsejében 10–15 erdei fajnál több ritkán verődik össze. Ezeknek egy része nem a zárt erdők növénye, hanem az erdőssztyepppek formációjára jellemző.

A gyepszintbe a szegélynövények, valamint a szomszédos száraz gyepek fajainak egy része is beszivárog, gyakran csaknem ugyanannyi sziklagyepelem hatol be egy-egy állományba, mint amennyi xero-mezofil, széles levelű faj, igaz, hogy a xerotherm növények egyedszáma és tömege alulmarad az erdeiekkel szemben. Gyakori a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a hasznos tisztesfű (Stachys recta), a közönséges galaj (Galium mollugo), a farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias), a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria), a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum) és az ágas homokliliom (Anthericum ramosum). Szűk toleranciájú, a társuláshoz (és részben még a rokon, mészkedvelő tölgyesekhez is) jól kötődő tölgyes fajok a sziklai sás (Carex halleriana), a sárga koronafürt (Coronilla coronata), a pusztai szélfű (Mercurialis ovata) és a gérbics (Limodorum abortivum). Ritkaság a keleti gyertyán (Carpinus orientalis), a nizzai zörgőfű (Crepis nicaeensis), nyugaton pedig a bokros koronafürt (Coronilla emerus). Ezekhez a száraz, tölgyesekben súlypontos elterjedésű fajok csatlakoznak – de csak kis egyedszámban – az említetteken kívül még: a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), a szarvaskocsord (Peucedanum cervaria), a sátoros margitvirág (Chrysanthemum corymbosum), a bablevelű varjúháj (Sedum maximum), a festő rekettye (Genista tinctoria subsp. elatior), a kónya habszegfű (Silene nutans) és a piros gólyaorr (Geranium sanguineum).

A mezofil lomberdők elemei nagyon alárendeltek. A sziklagyepek fontosabb behatoló növényei a közönséges napvirág (Helianthemum ovatum), a magyar rozsnok (Bromus pannonicus), a közönséges kakukkfű (Thymus glabrescens), a sárga hagyma (Allium flavum) és a selymes dárdahere (Dorycnium germanicum). Legszebb állományai a Vértesben és a Keleti-Bakonyban találhatók.

DK (Budai-hg.–Keszthelyi-hg.), NyDt töredékesen a Soproni-dombvidéken.

Cserszömörcés karsztbokorerdő (Cotino-Quercetum pubescentis) az előtérben budai nyúlfarkfüves sziklagyeppel az Apáthy-sziklánál.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero