Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Quercetum petraeae-cerridis Soó 1963 (92. kép) (Középhegységi cseres-tölgyesek)

Bas.: Quercetum petraeae-cerridis Soó 1957 (2b. §). Potentillo albae-Quercetum Zólyomi 1958 non Libbert 1933 (31. §).

Legnagyobb kiterjedésű zonális erdőtársulásunk. Hegy- és dombvidékeken 250–400 m-es tengerszint feletti magasságban, plakor helyzetben, vagy enyhe lejtőkön fordul elő. Délies kitettségben akár 600 m-ig felhatolhat. Bármilyen alapkőzeten kialakulhat. Talaja mély, gyakran barna erdőtalaj, mindig semleges vagy enyhén savanyú kémhatású.

Jó növekedésű, zárt lombkoronájú tölgyerdők. Cserjeszintje közepesen vagygyengén fejlett. Aljnövényzetében szárazságtűrő és xero-mezofil fű és sásfajok dominálnak, számos kétszikű fajjal.

Koronaszintjében többnyire az aranytölgy (Quercus dalechampii) helyettesíti a kocsánytalan tölgyet (Q. petraea). Mellettük a szubmediterrán elterjedésű csertölgy (Q. cerris) dominál. A magasabban fekvő termőhelyeken a cser a háttérbe szorul. Leggyakoribb elegyfajai a barkócafa (Sorbus torminalis) és a mezei juhar (Acer campestre). Jellemző cserjéi az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a gyepűrózsa (Rosa canina), a fagyal (Ligustrum vulgare), a csíkos és a bibircses kecskerágó (Euonymus europaeus, E. verrucosus). Aljnövényzetében fáciesalkotó a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla), az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), a lombkoronaszint megnyílását jelző ligeti perje (Poa nemoralis) és a legszárazabb típusban a vékony csenkesz (Festuca valesiaca). Feltűnő a pillangósvirágúak nagy fajgazdagsága. A karakterfaj vitéz bükköny (Vicia cassubica) mellett megtaláljuk a keskenylevelű bükkönyt (Vicia tenuifolia), a fekete ledneket (Lathyrus niger) és az édeslevelű csüdfűt (Astragalus glycyphyllos). További fontos fajok a hegyi sás (Carex montana), a sulymos sás (Carex spicata), a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), az enyvesszegfű (Viscaria vulgaris), a bókoló és a zöldesvirágú habszegfű (Silene nutans, S. viridiflora), az ernyős margitvirág (Chrysanthemum corymbosum), a nagy cickafark (Achillea distans), a vajszínű cickafark (Achillea nobilis), az olasz és a fürtös hölgymál (Hieracium sabaudum, H. racemosum), a színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma), a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), a fénytelen galaj (Galium schultesii), a sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) és az ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys).

A közép-európai fenyves-tölgyesekkel való kapcsolat jelzője a fehér pimpó (Potentilla alba). Megjelenik néhány szárazgyepfaj, pl. farkaskutyatej (Euphorbia cyparassias) és ezüstös hölgymál (Hieracium pilosella), valamint néhány, üde erdőkre jellemző elem, pl. hagymás fogasír (Dentaria bulbifera), a göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa) és az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) is.

A klasszikus cseres-tölgyes az Északi-középhegységben mindenütt nagy területeket foglal el. A Dunántúli-középhegységben a szubatlantikus hatás és a meszes alapkőzet hatására jóval kisebb szerepet játszik.

Középhegységi cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerridis) tavaszi képe a Visegrádi-hegységben.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero