Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Agrostio tenuis-Quercetum cerridis Csapody (1974) ex Borhidi et Kevey 1996 (95. kép) (Cérnatippanos cseres-tölgyes)

Bas.: Agrostio-Quercetum roboris-cerris Csapody 1974 (10. §).

Edafikus jellegű, változó vízgazdálkodású cseres-kocsányos tölgyes erdő, amely egy különleges talajon él. Ennek a talajnak a jellegzetessége változó vastagságú, cementálódott folyami kavicson alakult ki, igen sekély, a mélyedésekben agyaglencsékkel tarkított egyedi talajtípus, amelyet „cseri-talaj”-nak neveznek, s amely szélsőséges vízgazdálkodású, mert tavasszal vízállásos, nyáron pedig teljesen kiszárad.

Rossz növekedésű, laza lombozatú erdő, amelynek koronaszintjében a kocsányos tölgy (Quercus robur) uralkodik a cser (Q. cerris) kíséretében, néhány pionír fafajjal, pl. rezgő és szürke nyárral (Populus tremula, P. canescens) elegyesen.

Cserjeszintje sűrű, főleg boróka (Juniperus communis) és tövises cserjék – egybibés galagonya (Crataegus monogyna), kökény (Prunus spinosa), vackor (Pyrus pyraster) és gyepűrózsa (Rosa canina) – bozótja. A gyepszint fajgazdag, de ökológiailag igen heterogén összetételű, a termőhely nagy évszakos változásainak megfelelően.

A laza állományszerkezet következtében a fénykedvelő, réti és szárazgyep- (Molinio-Arrhenatheretea és Festuco-Brometea) elemek teszik ki a fajszám és a borítás nagyobb részét, míg a kisebb egyedszámú erdei faj jóval ritkábban fordul elő. A gyepszint domináns fajai a cérnatippan (Agrostis capillaris) és a pusztai csenkesz (Festuca rupicola). Mellettük nagyobb borítást ér el a jóval mezofilabb borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) és rezgőfű (Briza media), továbbá az aciditást jelző fajok, amilyen a háromfogfű (Danthonia decumbens), a pusztai lengefű (Aira caryophyllea) és a mezei perjeszittyó (Luzula campestris). A cseres-tölgyesek fajai közül a hegyi sás (Carex montana), a festő rekettye (Genista tinctoria) ritka, míg a borsfű (Clinopodium vulgare) konstans előfordulása jelzi a társulás meglehetősen gyenge cönológiai alapkarakterét. Az állandó fajok többsége réti ubikvista, amilyen a közönséges cickafark (Achillea millefolium), a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), a magyar imola (Centaurea pannonica), az ezüst pimpó (Potentilla argentea) stb.

NyDt (Őrség, Vas, Kemeneshát), A (Marcal, Répce, Ikva, Gyöngyös völgye).

Cérnatippanos cseres-tölgyes (Agrostio tenuis-Quercetum cerris), amely a savanyú homoktalajon elnyíresedett, Belső-Somogyban,Inke mellett.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero