Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

5. Molinio litoralis-Quercetum cerridis Szodfridt & Tallós ex Borhidi 1996 (96. kép) (Kékperjés cseres-tölgyesek)

Bas.: Potentillo albae-Quercetum praenoricum Pócs in Pócs et al. 1958 (34. §), Potentillo albae-Quercetum deschampsietosum moliniosum litoralis Szodfridt & Tallós 1964, Deschampsio-Quercetum roboris-cerris Soó 1971 (10. §).

Síkvidéken, alacsony dombvidékeken plakor helyzetben vagy enyhe lejtőkön előforduló zonális cseres-tölgyes erdőtársulás. A kontinentális Potentillo-Quercetum változó vízellátású termőhelyekre jellemző változatának tekinthetjük.

Kavicsos, agyagos pleisztocén hordalék felszínén alakul ki. Talaja pszeudoglejes, barna erdőtalaj. Vízzáró rétege 30–40 cm mélyen található, aminek következtében esős időszakban vagy hóolvadáskor a felszíni réteg gyakran telítődik vízzel, és a felszíni vízállás is gyakori. Ugyanakkor a növényzet gyorsan felhasználja az itt tárolódott vizet, így a talaj hamar kiszárad.

Jó növekedésű, zárt lombkoronájú tölgyerdők. Cserjeszintje közepesen vagy gyengén fejlett. Gyepszintje nagy borítású, benne vízigényes, lápréti és száraztölgyesfajok egyaránt megtalálhatók.

Koronaszintjében a vízigényes kocsányos tölgy (Quercus robur) és a szárazságtűrő csertölgy (Q. cerris) dominál. Elegyfajai a kocsánytalan tölgy (Q. petraea), a gyertyán (Carpinus europaeus) és a rezgő nyár (Populus tremula). Gyakran találkozhatunk a valószínűleg nem őshonos erdeifenyővel (Pinus sylvestris) is. Cserjeszintje viszonylag fajszegény, csak a kökény (Prunus spinosa), a kutyabenge (Frangula alnus), a boróka (Juniperus communis), a fagyal (Ligustrum vulgare) és a gyepűrózsa (Rosa canina) számottevő. Érdekesség a szőrös nyír (Betula pubescens) és a füles fűz (Salix aurita) előfordulása. Gyepszintjében száraztölgyesfaj a fehér pimpó (Potentilla alba), a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla), a bakfű (Betonica officinalis), a citromkocsord (Peucedanum oreoselinum), a festő zsoltina (Serratula tinctoria), a hegyi sás (Carex montana) és a borsfű pereszlény (Clinopodium vulgare). A mészkerülő fenyőelegyes tölgyesekre jellemző a gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), az erdei kékperje (Molinia litoralis) és a mezei sóska (Rumex acetosa). Lápréti-kaszálóréti elemek a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), a békaszittyó (Juncus effusus), a vérontófű (Potentilla erecta), a mocsári perje (Poa palustris), a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi) és a réti boglárka (Ranunculus acer). Ezt az együttest néhány üde és mezofil erdei faj egészíti ki, pl. a ligeti perje (Poa nemoralis), a hamvas szeder (Rubus caesius), a varázslófű (Circaea lutetiana) vagy az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas).

A Bakonyaljáról, az Őrségből, Zalából és Somogyból ismert.

Kékperjés cseres-tölgyesek (Molinio litoralis-Quercetum cerris) Devecser mellett a Széki-erdőben, fekete zászpával (Veratrum nigrum) és fénytelen galajjal (Galium schultesii).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero