Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Potentillo micranthae-Quercetum dalechampii Horvát A. O. 1981 (Mecseki cseres-tölgyes

Syn.: Querceto-Potentilletum albae Horvát A. O. 1953, non Libbert 1933 (31. §), Tilio argenteae-Quercetum petraeae-cerridis Soó 1957 (10. §), Quercetum petraeae-cerridis mecsekense Horvát A. O. 1967 (34. §), Tilio argenteae-Quercetum dalechampii-cerris Borhidi in Soó 1969 (10. §).

A dél-dunántúli hegy- és dombvidékek zonális tölgyes társulása, a középhegységi cseres-tölgyesek vikariáns asszociációja. Feltűnő tulajdonsága az ezüsthárs tömeges előfordulása a koronaszintben, ezért ezüsthársas cseres-tölgyesnek is szokták nevezni.

Állományai permi és raeti homokkőből, helvét- és liászrétegek mállásából, valamint löszből keletkezett semleges vagy gyengén savanyú kémhatású barna erdei talajokon alakulnak ki, többnyire zonális helyzetben, a mészkő alapkőzeten olykor csak északias kitettségben.

Jó növekedésű, többnyire szép, ágtiszta állományok, gyakran kettős koronaszinttel, a felsőben az aranytölgy (Quercus dalechampii) és a cser (Q. cerris), az alsóban pedig az ezüsthárs (Tilia tomentosa) és a mezei juhar (Acer campestre) uralkodik. Cserjeszintje dús, különösen plakor, azaz sík helyzetben, és a virágos kőris a húsos sommal alkotja. A gyepszint jól fejlett, teljesen zárt, szubmediterrán fajokban gazdag.

Az előbbiekben felsorolt fajokon kívül jellemző, illetve differenciális jellegű faj a cserjeszintben a házi berkenye (Sorbus domestica), a gyepszintben a déli perjeszittyó (Luzula forsteri), a szőrös rekettye (Genista ovata), az erdei rózsa (Rosa arvensis), a balti fehér pimpót helyettesítő kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha), a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), az illatos hunyor (Helleborus odorus), a Zengőn a bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica), Dömörkapu és Kantavár közt a keleti zergevirág (Doronicum orientale). A gyepszint típusalkotó, tömeges fajai a legtermészetesebb állományokban a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla), a köves tetők közelében, a gyertyános-tölgyesekkel érintkező állományokban az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), míg az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) típus főleg az elcseresedett állományok jellemzője. A ligeti perje (Poa nemoralis) elég gyakori elszaporodása a koronaszint bolygatásának, megnyitásának érzékeny jelzője. A deres sás (Carex flacca) típusalkotóként való megjelenése jellegzetes mecseki színfolt.

DDt (Mecsek, Zselic, Tolnai-dombság).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero