Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Genisto pilosae-Quercetum polycarpae (Horvát A. O. 1967) Borhidi & Kevey 1996 (Mecseki rekettyés-tölgyes)

Bas.: Genisto pilosae-Quercetum mecsekense Horvát A. O. 1967 (34. §), Genisto pilosae-Orno-Quercetum polycarpae Borhidi ex Soó 1969 (2b. §, 10. §).

Extrazonális, szélsőségesen xeroterm bokorerdő savanyú alapkőzeten, amely permi homokkövön délies kitettségű, meredek lejtők erodált, sekély, savanyú, homokos rendzina talaján, főleg hegylábi helyzetben, de sziklakibúvások körül egyebütt is, 200–500 m tengerszint feletti magasságban.

Alacsony, rossz növekedésű bokorerdők, 5–12 m magas laza koronaszinttel és erősen fejlett cserjeszinttel, a gyepszint többnyire zárt, félcserjékből és geofitonokból áll. A sziklakibúvásokon kiterjedt moha-szinúziumokkal.

Az acidofil erdőkben szokatlanul gazdag összetételű a korona- és cserjeszint, amelyeknek uralkodó faja az erdélyi tölgy (Quercus polycarpa), hozzá társul az aranytölgy (Q. dalechampii), a valódi kocsánytalan tölgy (Q. petraea), a molyhos és az olasz tölgy (Q. pubescens, Q. virgiliana), valamint a virágos kőris (Fraxinus ornus). A fejlett cserjeszintet is a koronaszint fái alkotják, de a virágos kőris uralkodik. A gyepszint domináns faja a selymes rekettye (Genista pilosa), számos acidofil fajtól kísérve, amilyen a mezei és a fehér perjeszittyó (Luzula campestris és L. luzuloides), az olasz hölgymál (Hieracium sabaudum), a juhsóska (Rumex acetosella), az orvosi veronika (Veronica officinalis) és az enyvesszegfű (Viscaria vulgaris). Más savanyú tölgyesektőI megkülönböztető differenciális fajai részben a savanyú homokpuszták növényei, pl. a pusztai lengefű (Aira caryophyllea), a kékcsillag (Jasione montana) és a kacúros véreslapu (Hypochoeris radicata), részben pedig a xeroterm tölgyesek és erdős sztyepppek növényei, amilyen az élesmosófű (Chrysopogon gryllus), a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) és az orvosi salamonpecsét (Polygonatum odoratum).

Jellemző faja a zöldesvirágú habszegfű (Silene viridiflora) és a kékes hölgymál (Hieracium glaucinum). A gyakran kiterjedt mohaszint fontosabb fajai az uralkodó Polytrichum piliferum és Dicranum scoparium, valamint a Hypnum cupressiforme, Dicranella heteromalla, Cladonia rangiferina és C. foliacea.

DDt Mecsek (Jakab-hegy).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero