A szubkontinentális sajmeggyes karsztbokorerdő a meredek, déli vagy délies, száraz, sziklás lejtők élőhelye. Olykor edafikus okokból, pl. a vízszintes kőzetrétegződés következményeképp karsztplatók sík felszínén, általában azonban 20–25°-os (maximálisan 40°-os) lejtőszög mellett alakul ki. Előfordulásának legnagyobb regisztrált magassága a tengerszint felett 500 m. Alapkőzete főként mészkő (gyakrabban kemény, pados mészkő, pl. dachsteini mészkő, máskor a puhább édesvízi mészkő), de andezit- és gabbróalapkőzeten is kifejlődik. Talaja többnyire sekély, típusos rendzina-, illetve erubáztalaj.

A sajmeggyes bokorerdő megjelenése parkerdőszerű, mivel sztyepprétekkel képez élőhelymozaikot. A kisebb facsoportok, illetve az azokat körülölelő cserjést gyakran dudvás kétszikűekből álló szegélynövényzet kíséri. A rossz növekedésű (4– 8 m magas) koronaszintben ágas-bogas tölgyek az állományalkotók: a gyakran csúcsszáradt molyhos tölgy (Quercus pubescens), északon (pl. Hegyalja) az arany tölgy (Q. dalechampii). Cserjeszintje dús, benne a húsos som (Cornus mas), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a bibircses kecskerágó (Euonymus europaeus) és a kökény (Prunus spinosa) tömeges és állandó is. A gyepszintben megjelennek a kontinentális tölgyesek fajai; állandóbbak a sárga sás (Carex michelii), a tarka és a pázsitos nőszirom (Iris variegata, I. graminea subsp. pseudocyperus), a magyar bogáncs (Carduus collinus), a magyar lednek (Lathyrus pannonicus subsp. collinus), a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis) és a fehér zanót (Chamaecytisus albus). További tömeges és egyben állandóbb faj: a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias), a hasznos tisztesfű (Stachys recta), a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), a tarka koronafürt (Coronilla varia), a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), a magyar repcsény (Erysimum odoratum) és a közönséges galaj (Galium mollugo). A fellazuló facsoportok belsejéig behatolnak a sztyepprét, olykor a sziklagyep elemei, pl. a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a prémes gyöngyperje (Melica ciliata), a sárga hagyma (Allium flavum), andeziten a lappangó sás (Carex humilis), valamint a nagy termetű pázsitfüvek: a deres tarackbúza (Elymus hispidus) és a magyar perje (Poa pannonica). A sajmeggyes bokorerdő az egyik – nem kizárólagos – élőhelye a fokozottan védett magyarföldi husángnak (Ferula sadleriana), továbbá egyes védett növényfajoknak, amilyen a bugás veronika (Veronica paniculata), a méregölő sisakvirág (Aconitum anthora), a sziklai gyöngyvessző (Spiraea media), a harangcsillag (Asyneuma canescens), a macskahere (Phlomis tuberosa) és a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum). Ezek többnyire alkalmilag, ritkán azonban tömegesen is megjelenhetnek.

ÉK (Börzsöny–Zempléni-hg.), DK (Visegrádi-hg., Naszály–Budai-hg., Gerecse, a balatoni bazaltvidék).