Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Poo pannonicae-Quercetum petraeae (Horánszky 1964) Soó 1971 (Andezit-törmeléklejtő tölgyese)

Bas.: Corno-Quercetum poetosum pannonicae Horánszky 1964.

Az andezit hegységeinkben 200–450 méter tengerszint feletti magasságban, leginkább nyugati, illetve nyugatias, 30°-hoz közeli lejtésű lejtőkön fordul elő. Talaja sekély, törmelékes, vagy sziklás eróziónak erősen kitett, nem ritkán podzolosodó, barna erdőtalaj. A humuszos szintje vékony és többnyire erodált.

E tölgyes szálerdőben a sekély talajban fellépő gyökérkonkurencia miatt a lombkorona záródása gyenge; a fák egymástól távol állnak, kb. a terület felét borítják. A felső szint magassága 6–10 m. Az állományok egy része – a legmeredekebb lejtőkön – megjelenésében már a bokorerdőkhöz hasonlít. A cserjeszint csaknem teljesen hiányzik. A gyepszint borítása 60–90%.

A lombkoronaszintben állandó és uralkodó a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és a virágos kőris (Fraxinus ornus). A gyepszintben az uralkodó magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra) mellett három sziklagyepképző faj: a lappangó sás (Carex humilis), a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica) és a sudár rozsnok (Bromus erectus) lehet tömeges. Mellettük többnyire a tölgyesek sekély talajt eltűrő fajai dominálnak, közöttük sok olyan, amelyik a száraz gyepekkel közös: a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia), a sátoros margitvirág (Chrysanthemum corymbosum), a tavaszi kankalin (Primula veris subsp. canescens), a magas hölgymál (Hieracium bauhini), a szurokfű (Origanum vulgare), a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a bérci here (Trifolium alpestre), a szurokszegfű (Viscaria vulgaris) és a réti margitvirág (Chrysanthemum leucanthemum), ezekhez a száraz gyepekben súlypontos növények pl. szürke galaj (Galium glaucum), ágas homokliliom (Anthericum ramosum), szürke gurgolya (Seseli osseum), festő pipitér (Anthemis tinctoria), kardlevelű peremizs (Inula ensifolia), közönséges dercevirág (Cardaminopsis arenosa) és mások csatlakoznak. A kontinentális tölgyeseket a magyar bogáncs (Carduus collinus), a sárgás sás (Carex michelii), a színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma) és a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis) képviseli. A társulás jellemző faja a hegyközi cickafark (Achillea chritmifolia); ez csakúgy, mint a magyar perje (Poa pannonica), védett.

Szűkebb elterjedésű erdőtársulás: a Visegrádi-hegységből és a Börzsönyből ismert.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero