Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

10. Iridi variegatae-Quercetum roboris (Hargitai 1940) Borhidi in Borhidi & Kevey 1996 (Nőszirmos pusztai tölgyes)

Bas.: Quercetum roboris festucetosum Hargitai 1940 p.min.p., Festuco-Quercetum roboris danubiale Soó 1957 p.min.p. (34. §).

A Duna–Tisza közének reliktum homoki erdeje, a posztglaciális melegkor maradványa, amely a mészkedvelő középhegységi tölgyesek, a Corno-Quercetum és a Vicio sparsiflorae-Quercetum vikariáns társulása az Alföldön.

A fosszilis árterek és holtágak egykori peremvidékén felhalmozódott, finom szemcséjű, kötöttebb humuszos homoktalajokon, többnyire sík vagy enyhén hullámos felszíneken alakult ki. Vízgazdálkodás szempontjából a társulás köztes helyet foglal el a pusztai tölgyesek és a gyöngyvirágos tölgyesek között. Többnyire alacsony, 10–18 m magas, egy koronaszintű, viszonylag jól záródó (60–80% borítású) erdők, jól fejlett (20–70%) cserjeszinttel és lazább, tagoltabb gyepszinttel, amelyben megtalálható mind a középhegységi molyhos tölgyesek, mind pedig a cseres-tölgyesek néhány jellemző eleme.

Koronaszintjében a kocsányos tölgy (Quercus robur) uralkodik, de szálanként elegyedhet a molyhos tölgy (Q. pubescens), a kocsánytalan tölgy (Q. petraea), a vadkörte (Pyrus pyraster) és a szürke nyár (Populus canescens). A cserjeszintben a fagyal (Ligustrum vulgare) és az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) uralkodik, de állandó tagja a kökény (Prunus spinosa), a tatár juhar (Acer tataricum), a varjútövis (Rhamnus cathartica), a húsos som (Cornus mas), az ostorménfa (Viburnum lantana) és a sóskaborbolya (Berberis vulgaris) is. A gyepszint uralkodó fajai: az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), az erdei ebír (Dactylis polygama), a ligeti perje (Poa nemoralis), valamint az erdei gyöngyköles (Buglossoides purpureo-coerulea). Állandó fajai a tarka nőszirom (Iris variegata), a sulymos sás (Carex spicata), a sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos), a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), az édeslevelű csüdfű (Astragalus glycyphyllos), a borzas ibolya (Viola hirta), a gyömbérgyökér (Geum urbanum), a tavaszi kankalin (Primula veris subsp. inflata) és a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria). Jellemző fajai még a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), a tölgylevelű saláta (Lactuca quercina), a szálkás tarackbúza (Agropyron caninum), a magas gyöngyperje (Melica altissima), a mezei aggófű (Senecio integrifolius), a raponcharangvirág (Campanula rapunculus) és a Kerner-gyöngyike (Muscari botryoides subsp. kerneri).

A D–T, (Csévharaszt-Inárcs, Pusztavacs-Nagykőrös), Dunav, (Csepel-sziget,Vajta–Németkér).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero