Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

11. Junipero-Populetum albae (Zólyomi ex Soó 1950) Szodfridt 1969 (100. kép) (Nyáras-borókás)

Extrazonálisan, edafikus hatásokra kialakult növénytársulás, amely homokbuckák változatos felszíni formáin, durva szemcsés meszes homokon alakul ki. A talaja helyenként csupasz homok, ahol a talajképződés még meg sem indult. Másutt csekély termőértékű, gyengén humuszos homok. Olykor a mélyben a homok alatt eltemetett réti talaj vagy iszapszint is megtalálható.

A termőhelytől függően igen különböző mértékben záródott és eltérő magasságú állományok. A fiziognómiájuk szerint lehetnek laza cserjések, de akár erdők is. A homok geomorfológiai formakincsének az a következménye, hogy a két névadó faj vitalitásában, mennyiségi arányaiban is meglehetősen eltérő, és a faji összetételben is elkülöníthető alegységek jönnek létre.

A pionír típusa (Festucetum vaginatae juniperetosum) mindig a buckatetőkön, szélverte oldalakon, szélsőségesen száraz termőhelyeken jelenik meg. Talajvíz a gyökerek által elérhető közelségben nincs, zártabb erdő létrejönni nem tud. A kisebb-nagyobb foltokat képező borókák között csupasz vagy virágos növényekkel, mohákkal gyengén fedett homokot találunk, amelyen a talajképződés el sem indulhatott. A borókák között egy-egy szál letörpült, csenevész, sarj eredetű nyár – fehér nyár (Populus alba) vagy szürke nyár (Populus canescens) – jelenik meg. Sarjai a borókák védelmében terjednek, de a fácskák záródni nem képesek. A bokrok között a homokpuszta-gyep fajai – a magyar csenkesz (Festuca vaginata), a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a pusztai kutyatej (Euphorbia seguierana) és a borzas len (Linum hirsutum subsp. glabrescens) – húzódnak meg.

A teknőtípus (Junipereto-Populetum, Carex liparicarpos szubasszociáció) a buckák tetején és oldalain található lefolyástalan teknőkben alakul ki, ahol a tetőkhöz képest kedvezőbb mikroklíma, és némi összefutó víz jelent kedvezőbb körülményeket. Ennek hatására a csoportokat képező borókák védelmében megjelenhet a fehér nyár, amelynek sarjai itt védelmet találhatnak, és felnőve lazán záródott csoportokat képezhetnek. A csoport belsejében a boróka fényigénye már rendszerint nem elégül ki, ezért kiszorul a fehérnyár-csoportok szélére, s a helyén pázsitfüvek nőnek. Itt a fajösszetétel átmenetet jelez a nyílt gyepek és az erdők között, bár valódi erdei faj még nem találja meg igazán a létfeltételeit. Megjelennek viszont erdőszéli vagy sztyeppfajok, pl. a nyúlárnyék (Asparagus officinalis), a kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum officinale), a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale) és a farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias). A réti és a gyomfajok számaránya is nagy.

A völgy- és arénatípus (Junipereto-Populetum ligustretosum) az előbbivel szemben a nagy, meredek letörésű buckák szélmentett oldalán helyezkedik el. A bucka lábán elérhető talajvizet hasznosító fehér nyárak itt a sarjaikkal felkúsznak a bucka-oldalra. Ezekben a 12–16 m magas, záródott állományokban gazdag cserjeszint alakul ki, amelyben uralkodó a fagyal (Ligustrum vulgare); mellette jellemző a varjútövis (Rhamnus catharticus), a kökény (Prunus spinosa), a galagonya (Crataegus monogyna) és a hamvas szeder (Rubus caesius). Az arénatípusban jó termőértékű réti talaj is képződik. A száraz gyepek fajai itt már jóval kisebb számban jelennek meg, s a javuló termőhelyi viszonyok már megteremtik az erdő kialakulásának feltételeit. Az aljnövényzet néhány fajának megjelenése – a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria), az erdei szamóca (Fragaria vesca) és az ernyős hölgymál (Hieracium umbellatum) – már erre utal.

Elsősorban a Duna–Tisza közén alakulnak ki nyáras-borókások. Délen a boróka szerepét helyenként a galagonya veszi át. A Kisalföldről leírt állományok részben másodlagosak, és ezek itt – a jobb csapadékellátás mellett – a klímazonális tölgyes leromlási stádiumaként értelmezhetők.

Nyáras-borókás (Junipero-Populetum albae) Tatárszentgyörgyön, az előtérben nyílt homokpuszta-gyep borzas lennel (Linum hirsutum subsp. glabrescens) és deres fényperjével (Koeleria glauca).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero