Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

12. Melampyro debreceniensi-Quercetum roboris Borhidi & Papp L. 2003 (Nyírségi pusztai tölgyes)

Az Alföld valódi pusztai tölgyes társulása, amely meredek magas buckák tetején, vagy széles buckahátakon alakultak ki, kötöttebb, mérsékelten savanyú vagy közel semleges kémhatású homokon. Talaja rozsdabarna erdőtalaj, karbonát-maradványos, barna erdőtalaj vagy humuszszegény, sekély termőrétegű váztalaj, többnyire jobb vízgazdálkodású humuszos homok, amelynek mélyebb rétegeiben lehetnek kovárványos rétegek, vagy eltemetett rétitalaj-csíkok.

Ezt a társulást korábban már leírták Festuco-Quercetum, illetve Quercetum roboris stepposum néven a 30-as években. Az akkori állományok azonban az erőteljes legeltetés következtében felszakadozott cserje- és gyepszintű állományok voltak, nagy tisztásokkal és sok szegélyállománnyal. Wendelberger véleménye szerint (1954) a pusztai tölgyesek legelőerdők (Hudewald) voltak, amit akkoriban a hazai cönológia elutasított, de amelyet legújabb vizsgálataink megerősíteni látszanak.

A jelenleg még lábon álló állományok 15–18 m magas idős, 60–120 cm-es törzsátmérőjű, kissé görbe törzsű, többnyire sarj eredetű kocsányos tölgyekből (Quercus robur) állnak, amelyek koronája 60–70%-ig záródik. Alatta dús, 3–5 m magas cserjeszint található, szintén 60–70%-os borítással, amelynek legfontosabb tagjai az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a fagyal (Ligustrum vulgare), a varjútövis (Rhamnus cathartica), a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), a vackor (Pyrus pyraster) és a kökény (Prunus spinosa).

A gyepszint 70–80%-os borítású lehet, de ma már nincsenek benne csenkeszfajok, és általában a graminoid egyszikűek szerepe alárendelt a kétszikű fajokkal szemben. A gyepszint vezérnövénye egyértelműen a zöldüstökű csormolya (Melampyrum nemorosum subsp. debreceniense); mellette nagyobb borítású és konstans fajok a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), a citromkocsord (Peucedanum oreoselinum), a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), a bérci here (Trifolium alpestre), a méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria), az enyvesszegfű (Viscaria vulgaris), a bársonyos tűdőfű (Pulmonaria mollis), az aranyvessző (Solidago virga-aurea), a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), a sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos) és még számos termofil tölgyesfaj. Az egyszikű gyepalkotó fajok közül a keskenylevelű perje (Poa angustifolia), az illatos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) és a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) alkot nagyobb borítású foltokat.

A legeltetés megszüntetésével az erdő szélén igen szép kialakulású, gazdag szegélyvegetáció alakul ki, amely mind megjelenésében, mind összetételében jól definiálható egységet alkot, s amelyet Melampyro debreceniensis-Peucedanetum oreoselini néven külön is választottunk.

A Nyír (Haláp: Állóhegy, Bagamér, talán másutt is). Igen ritka és veszélyeztetett, valamennyi állománya felkutatásra és védelemre szorul.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero