Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

13. Festuco rupicolae-Quercetum roboris Soó (1943) 1957 (Nyírségi legelő-tölgyes)

Bas.: Quercetum roboris tibiscense festucetosum sulcatae Soó 1934 (2b. §, 34. §).

Az Alföld erdőssztyepp-zónájához kötött társulás, amely száraz buckatetőkön, buckaletöréseken fordul elő, és amely az előző társulás legeltetése nyomán alakul ki, és a folyamatos legeltetés hatására hosszú időre állandósulhat.

Állományai savanyú vagy bázikus kémhatású homokon egyaránt kialakulhattak. A talajvíz hatásától – a közel rokon gyöngyvirágos tölgyessel szemben – függetlenedtek, mivel mindig magasabb térszíneken jelentek meg. Talajuk rozsdabarna erdőtalaj, karbonátmaradványos, barna erdőtalaj vagy humuszszegény, sekély termőrétegű váztalaj.

Megjelenésükre jellemző, hogy erősen kiritkuló, közepes vagy rossz növekedésű, világos állományokat alkotnak, kisebb-nagyobb kiritkult tisztásokkal, helyenként dús, másutt a legeltetés hatására visszaszorult cserjeszinttel és fejlett gyepszinttel, amelyben jelentős szerepet játszanak a zsombékoló csenkesz-fajok. A Nyírségben viszonylag összefüggő, nagyobb állományokat képeztek, a Duna–Tisza közén csupán néhány, gyakran sarj eredetű, több törzsű fából álló, kis facsoportok formájában jelennek meg, itt a cserjék nem a fák között foglalnak helyet, hanem inkább köpenyszerűen ölelik körül a fatörzseket, ami a legeltetés hatását mutatja.

A lombkoronaszintben uralkodó a kocsányos tölgy, ehhez mezei szil, mezei juhar, helyenként tatár juhar, vadkörte és nyárak járulhatnak. A cserjeszintben állandó a galagonya, gyakori a kökény, járulékos fajok a vadrózsák, a kecskerágó, veresgyűrűsom és a bodza. A gyepszintben a leggyakoribb fű a barázdált csenkesz (Festuca rupicola), helyenként a karcsú perje (Poa angustifolia). Számos erdőssztyeppnövény jelenléte a lösz tatár juharos tölgyeséhez kapcsolja. A Nyírség pusztai tölgyesének (Festuco rupicolae-Quercetum roboris) állományai mára megfogyatkoztak, pontosabban a legeltetés felhagyása következtében átalakultak.

Ez az átalakulás olyan mértékű, hogy a csenkeszfajok teljesen kiszorultak erdőkből a tisztásokra. A tisztások növényzetének vizsgálata arra utalt, hogy a Festuco-Quercetum gyepszintjében korábban sem a Festuca rupicola, hanem a Festuca pseudovina volt a gyepalkotó faj, ui. a tisztásokon ma is ez az egyeduralkodó csenkeszfaj, és az erdők korábbi legeltetését is ez a faj tolerálhatta jobban.

Koronaszintjükben jellemző volt az ezüst hárs (Tilia tomentosa). A gyepszintben helyenként tömeges a borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), a szentperje (Hierochloe odorata), a kékperje (Molinia arundinacea) és savanyú talajon olykor a saspáfrány (Pteridium aquilinum). A gyepszintben seregnyi tölgyerdei faj jelenik meg. Az állandóbbak: a bérci here (Trifolium alpestre), a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a citromkocsord (Peucedanum oreoselinum), a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), a kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum), az enyvesszegfű (Viscaria vulgaris), a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria) és mások. A Duna–Tisza közi pusztai tölgyesektől számos faj különbözteti meg, ilyenek: a szögletes kutyatej (Euphorbia angulata), az erdélyi csormolya (Melampyrum bihariense), a hegyi orbáncfű (Hypericum montanum) és a magyar here (Trifolium pannonicum).

A Nyírségnek is nevet adó nyíreseket a pusztai tölgyes leromlási fázisának tekintették. Valószínűbbnek látszik azonban, hogy a terület buckaközeiben a nyírlápok voltak annyira gyakoriak, hogy a tájképet meghatározó szerepet játszottak.

A Nyír, eltűnőben.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero