Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

14. Populo canescenti-Quercetum roboris (Hargitai 1940) Borhidi in Borhidi & Kevey 1996 (101. kép) (Duna–Tisza közi, szürke nyáras pusztai tölgyes)

Bas.: Quercetum roboris festucetosum Hargitai 1940 p.maj.p., Festuco-Quercetum roboris danubiale Soó 1957 p.maj.p. (34. §), Festuco-Populeto-Quercetum Soó 1971 (10. §).

A Duna–Tisza köze pusztai tölgyeseire (Populo canescentis-Quercetum roboris) jellemző és – tömegében – megkülönböztető a fehér és a szürke nyár állandó jelenléte. Helyenként és szálanként a molyhos tölgy (Quercus pubescens) is megjelenik. További kísérők a mezei szil és a vadkörte. A cserjeszintben állandó a fagyal (Ligustrum vulgare), olykor megjelenhet a hamvas szeder (Rubus caesius).

A boróka (Juniperus communis) az árnyalást nem tűri, ezért kiszorul az idősebb állományokból. A gyepszintben az uralkodó pusztai csenkesz (Festuca rupicola) és talán Festuca wagneri (?), valamint a keskenylevelű perje (Poa pratensis subsp. angustifolia) mellett rikább árnyéktűrő faj a ligeti perje (Poa nemoralis) és az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum). Helyenként sűrű, magas gyepet alkot a siskanádtippan (Calamagrostis epigeios).

Jellemző faja a piros bakszakáll (Scorzonera purpurea), állandó fajai a nyúlárnyék (Asparagus officinalis), a bablevelű varjúháj (Sedum amximum), a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria), a kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum officinale), a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale), a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), a korai sás (Carex praecox), a tejoltó galaj (Galium verum), a csilláros ökörfarkkóró (Verbascum lychnitis), az ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys), az édeslevelű csüdfű (Astragalus glycyphyllos), a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a hasznos tisztesfű (Stachys recta), a szarvaskocsord (Peucedanum cervaria) és a homoki pimpó (Potentilla arenaria). Kisebb mélyedésekben, északias lejtőkön a Polygonatum latifolium is megjelenik. A gyepszint nagy fajszámában fontos szerepet játszanak a homokpusztai reliktumok, amilyen a homoki nőszirom (Iris arenaria), a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans), a homoki cickafark (Achillea ochroleuca), a hegyi gamandor (Teucrium montanum) és a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), amelyeknek egy-egy populációja hosszabb ideig is fennmaradhat. Jellemző és szép állományai Csévharaszton és a Nagykőrösi (pusztavacsi) erdőben tanulmányozhatók. A Kisalföldön a pusztai tölgyesnek csak igen leromlott, alig felismerhető származékai (pl. Ács–Komárom: Herkályi-erdő) maradtak fenn.

A (D–T).

Duna–Tisza közi, szürke nyáras pusztai tölgyes (Populo canescenti-Quercetum roboris) dél-alföldi, fehérnyáras változata, Ásotthalom környékén.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero