Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

15. Dictamno-Tilietum cordatae Fekete 1961 (Hársas-tölgyes)

Dombvidékeinken és a Középhegység hegylábi löszlejtőin, 230–250 méter tengerszint feletti magasságban, sík platón, illetve enyhe lejtésű felületeken kialakult reliktum jellegű kontinentális erdőssztyepperdő. Kis kiterjedésű, ritka állományai a Gödöllői-dombvidék átmeneti (Középhegység–Alföld) klímájában, mezoklimatikus hatásra (Gödöllői-félmedence) jöttek létre, illetve maradtak fenn, karbonátos homokon és rozsdabarna erdőtalajon.

Kettős koronaszintből összetett erdő, amelynek famagassága 15–16 m, záródása 80%. A cserjeszint jól fejlett, a gyepszint kevésbé (45–50%) záródott. A felső koronaszintben a kocsányos tölgy (Quercus robur) állandó és tömeges; mellette a kocsánytalan tölgyet (Q. petraea) és a szálanként megjelenő molyhos tölgyet (Q. pubescens) találjuk meg nagyobb állandósággal. A lombkorona alsó szintjét a kislevelű hárs (Tilia cordata) uralja, hozzá a gyertyán (Carpinus betulus), a tatár juhar (Acer tataricum), és néha a mezei juhar (Acer campestre) elegyedik. Az erdő legfontosabb, tömeges cserjéje a mogyoró (Corylus avellana), mellette állandóbb a fagyal (Ligustrum vulgare), a bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus), a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a varjútövis (Rhamnus catharticus).

A gyepszintben a száraztölgyes-elemek és a mezofil bükkös erdők fajainak a pannóniai vegetációban egyedülálló elegye jön létre – akárcsak a lombkoronaszintben, amely szintén e kettős jelleget tükrözi. A kontinentális tölgyesfajok – a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), a tarka nőszirom (Iris variegata), a sárgás sás (Carex michelii) és a bugás veronika (Veronica paniculata) – mellett számos déli, xerotherm tölgyes elem – a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a fekete lednek (Lathyrus niger), a borsfű (Clinopodium vulgare), az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), az erdei gyöngyköles (Buglossoides purpureo-coerulea), a nyúlárnyék (Asparagus officinalis) egyfelől, míg a fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), az erdei tisztesfű (Stachys silvatica), a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium), a csodás és a hegyi ibolya (Viola mirabilis, V. montana), a bükksás (Carex pilosa), az olocsán csillaghúr (Stellaria holostea), az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) és a podagrafű (Aegopodium podagraria) másfelől rajzolja meg az erdő arculatát.

ÉK (Gödöllői-dv.).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero