Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

16. Aceri tatarici-Quercetum roboris Zólyomi 1957 (102. kép) (Tatár juharos-lösztölgyes)

A pannóniai erdőssztyepp klímazonális erdőssztyepperdeje az Alföld kiterjedt, széles löszhátain (plakorjain) és a Középhegység (elsősorban az Északi-középhegység) peremének lösztakaróján egykor igen kiterjedt állományokat alkotott.

Lágy, kötött alapkőzeten, elsősorban löszön, néha pannon agyagon fordul elő. Talaja általában csernozjom, barna erdőtalaj vagy e kettő közötti átmenet.

Közepes növekedésű erdő. A felső lombkoronaszintet alkotó tölgyek alatt második koronaszint is kifejlődik. A cserjeszint olykor 80%-os borítást is elér, és fejlett a gyepszintje is.

A koronaszintet két déli tölgyfajunk: a molyhos tölgy (Quercus pubescens) és a cser (Q. cerris) alkotják, a kocsányos tölgy (Q. robur) és olykor a kocsánytalan tölgy (Q. petraea s.l.) elegyével. Igen jellemző a tölgyek hibridizációja, különösen gyakori a molyhos tölgy és a kocsánytalan tölgy hibridje (erre lehetőséget nyújt az a ritka helyzet, hogy a két szülőfaj marginális termőhelyen fordul együtt elő). A második koronaszintet a mezei juhar (Acer campestre) és az itt fává növő tatár juhar (A. tataricum) alkotja. A cserjeszint tömeges és állandó fajai a vadkörte (Pyrus pyraster), a kökény (Prunus spinosa), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a varjútövis (Rhamnus catharticus), az ostorménfa (Viburnum lantana), a bibircses és a csíkos kecskerágó (Euonymus verrucosus, E. europaeus), a vadrózsa (Rosa canina), a fagyal (Ligustrum vulgare) és a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea). A szegélyeken olykor sztyeppcserjék: a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) és a törpemandula (Amygdalus nana) is meghúzódnak.

A gyepszintben a kontinentális tölgyesek csoportjának számos növénye jelenik meg. Közöttük állandóbb a sárgás sás (Carex michelii), a tarka nőszirom (Iris variegata), a macskahere (Phlomis tuberosa), a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis); ritkább a pázsitos nőszirom (Iris graminea subsp. pseudocyperus), a bugás macskamenta (Nepeta pannonica), a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) és a magas gyöngyperje (Melica altissima). Állandóbb, száraztölgyes-faj a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), a fekete lednek (Lathyrus niger), a borsóképű bükköny (Vicia pisiformis), a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), a szarvaskocsord (Peucedanum cervaria), a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria), az erdei gyöngyköles (Buglossoides purpureo-coerulea), a szurokfű (Origanum vulgare), a fűzlevelű peremizs (Inula salicina) és a sátoros margitvirág (Chrysanthemum corymbosum). Közéjük néhány mezofil lomberdei faj is elegyedik. A kidőlt fák helyén keletkező természetes lékekben sztyepppréti fajok jelennek meg; állandóbbak: a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a lappangó sás (Carex humilis), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris) és a pusztai meténg (Vinca herbacea). Ezek megjelenése természetes jelenség, az erdőssztyepp-erdő ismérve.

A tatár juharos-lösztölgyesnek csupán néhány állománya maradt meg az országban. A Bükkalja (Kerecsend) mellett kisebb foltjai ismeretesek Eger-Felnémet mellől, a Hernád-völgyben, a Sajó–Hernád közén. A Tétényi-fennsíkon és a Mezőföldön szubmediterrán fajokban gazdag változata alakul ki (Észak-Mezőföld: Nadap-Lovasberény: nagyobb, Déli Mezőföld: több kicsi állomány).

Tatár juharos-lösztölgyes (Aceri tatarici-Quercetum roboris) tatár és mezei juharral (Acer tataricum, A. campestre), valamint a bársonyos kakukkszegfűvel (Lychnis coronaria) és az erdei gyöngykölessel (Buglossoides purpureo-coerulea).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero