Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Calamagrostio variae-Pinetum Wendelberger 1962 (Sziklai erdeifenyves)

A kelet-alpesi sziklai erdeifenyvessel (Chamaebuxo-Pinetum orienti-alpinum) rokon társulás, de annál fajszegényebb, és dealpin fajokat alig őriz. A hazai társulásból többek között hiányzik a kelet-alpesi sziklai erdeifenyvesekre jellemző tarka nyúlfarkfű (Sesleria varia), alpesi hanga (Erica herbacea) és a karakterfajnak tekintett törpepuszpáng (Polygala chamaebuxus). A posztglaciális reliktumnak tekinthető asszociáció töredékes kialakulású, az egykori öt állományából már csak kettő található meg. Ezek 520–540 m tengerszint feletti magasságban, északi-északkeleti kitettségben, igen meredek, 40–60°-os lejtőkön élnek.

A sziklai erdeifenyvesek állományai többnyire sziklás gerincek mészfillit alapkőzetén, köves-sziklás váztalajon tenyésznek. A sajátos geomorfológiai viszonyok mellett a mészfillit alapkőzetnek köszönhető a reliktum jellegű társulás fennmaradása.

Az állományok általában négyszintesek. A koronaszint gyér (30–50%) záródású, az átlagos magassága 12–22 m között ingadozik. A cserjeszint hiányzik, a cserjefajok csak elszórtan jelennek meg. A gyepszint a környező területekhez képest viszonylag fajgazdag, amely a termőhely mozaikos jellegével és a kőzet mésztartalmával magyarázható. A gyepszint borítása 40–60%-os, a mohaszint gyengén fejlett, de fajgazdag.

A koronaszint állományalkotó fafaja az erdeifenyő (Pinus sylvestris), mellette elegyfaként megjelenik a bükk (Fagus sylvatica) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). Jellemző a lisztes berkenye (Sorbus aria), ritka, néhány egyeddel képviselt a csertölgy (Q. cerris) és a molyhos tölgy (Q. pubescens), valamint a szelídgesztenye (Castanea sativa), illetve a madárberkenye (Sorbus aucuparia). A társulás leírása idején egy idős feketefenyő (Pinus nigra) egyed is élt a területen, az ennek alapján feltételezett őshonosság azonban elvetendő.

A cserjefajok közül a közönséges boróka (Juniperus communis), a mogyoró (Corylus avellana) és a montán-alhavasi védett reliktum, a havasalji rózsa (Rosa pendulina) emelendő ki. A gyepszint jellemző fajai a száraz termőhelyek, sziklagyepek és sziklaerdők növényei, amilyen a borzas ikravirág (Arabis hirsuta), a lappangó és az ujjas sás (Carex humilis, C. digitata), az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a szürke galaj (Galium glaucum) és a karakterfajnak tekintett, védett tarka nádtippan (Calamagrostis varia). Ugyanakkor néhány Pino-Quercetalia-faj is állandó eleme e társulásnak, pl. a macskatalp (Antennaria dioica), az erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea), a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia), a selymes rekettye (Genista pilosa) és az erdei hölgymál (Hieracium sylvaticum). Az utóbbi csoport fajai elsősorban a vastagabb nyers humuszos és móder humuszos foltokon bukkannak fel.

A társulás felfedezése idején élt még itt a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) és a hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris subsp. austriaca) is. A mohaszint érdekesebb faja a Homalothecium philippeanum, Pseudoscleropodium purum, Distichum capillatum és a Fissidens cristatus.

NyDt (a Kőszegi-hegységben található velemi Péterics-hegy).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero