Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Festuco vaginatae-Pinetum sylvestris Soó (1931) 1971 (Homoki erdeifenyves)

A társulás a fenyő-nyír kor reliktuma, amely sajátos kettős jelleget mutat. Fiziognómiájában az észak- és nyugat-európai dűnefenyvesekre hasonlít, gyepszintje a meleg, száraz, pannon homokpuszták fajait őrzi. Ez a kettősség a társulás flóraelem-összetételében is megmutatkozik. Az atlanti, boreális és montán elemek pannóniai, pannon-balkáni fajokkal keverednek. Ez a sajátos, kettős arculat az északnyugati kitettséggel, az ide még eljutó szubatlanti légtömegekkel, illetve a Kisalföldről felhúzódó meszes homoktakaróval magyarázható.

A társulás őshonos foltjai a meszeshomok-alapkőzeten létrejött, másodlagosan kialakult futóhomokon és gyengén humuszos homoktalajon állnak. A termőhelyek vízgazdálkodása rossz, szélsőségesen száraz, illetve száraz kategóriájúak. A nagy mennyiségű csapadék és a fenyőtűavar miatt a felső talajrétegben kilúgzódás is megfigyelhető.

Kisebb-nagyobb fátlan foltokkal tarkított, hézagos felépítésű, alacsony záródású állományok. A termőhely minőségétől függően az állomány magassága 10–15 m magas lehet. A cserjeszint változó borítású, a ritkás foltokon és szegélyeken jelenik meg a cserjefajok, illetve a fafajok – elsősorban az állományalkotó erdeifenyő – újulata. A gyepszint borítása 20–25%-os, a mohaszint változó mértékben fejlett.

Uralkodó fafaja a pionír erdeifenyő (Pinus sylvestris), amelynek itt egy hengeres törzsű, gyakran elágazó, erős ágrendszerű, ellaposodó koronájú alfaja (ssp. pannonica) él. A többi fafaj a szélsőséges termőhelyi viszonyok miatt inkább csak cserje alakban jelenik meg. A tölgyek közül leggyakoribb a csertölgy (Quercus cerris), de jelen van a kocsányos és a kocsánytalan tölgy (Q. robur, Q. petraea) is. Ritkábban előfordul a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a kislevelű hárs (Tilia cordata), valamint a kisavanyodott részeken megjelenik a rezgő nyár (Populus tremula) és a bibircses nyír (Betula pendula). A cserjék közül mindig jelen van a korábbi legeltetésekre is utaló boróka (Juniperus communis), továbbá az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a gyepűrózsa (Rosa canina).

A gyepszintben a meszes homokpusztákra (Festucion vaginatae) jellemző fajok közül erdőtípusképző a magyar csenkesz (Festuca vaginata), és jellemző fajai a homoki és a kunkorgó árvalányhaj (Stipa borysthenica, S. capillata). További jellemző fajok ehhez a csoporthoz kötődve a szalmagyopár (Helichrysum arenarium), a homoki vértő (Onosma arenarium), a pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana), a homoki és a buglyos fátyolvirág (Gypsophila fastigiata, G. paniculata) és a bennszülött magyar szegfű (Dianthus pontederae). A pozsgások közül megtalálható az ugyancsak bennszülött homoki varjúháj (Sedum hillebrandtii) és a gyakori, hatsoros varjúháj (S. sexangulare) is. A szélsőségesen száraz termőhelyhez való alkalmazkodás további képviselői a törpe- és félcserjék. Közülük a selymes zanót (Cytisus ratisbonensis), a naprózsa (Fumana procumbens), a selymes rekettye (Genista pilosa) és a keskeny levelű kakukkfű (Thymus serpyllum) él a területen. Az utóbbi két faj már ahhoz a csoporthoz is sorolható, amely acidofrekvens fajokból áll. E csoport jellemző erdőtípus-alkotó füve az ezüstperje (Corynephorus canescens), mellette az orvosi veronika (Veronica officinalis), a juhsóska (Rumex acetosella), a kékcsillag (Jasione montana), a korhadéklakó fenyőspárga (Monotropa hypopytis), a védett zöldesvirágú körtike (Pyrola chlorantha), a balti szegfű (Dianthus arenarius subsp. borussicus) és az orchideákhoz tartozó avarvirág (Goodyera repens) él. Az itt növő orchideafajok közül meg kell említeni még a bennszülött Borbás-nőszőfüvet (Epipactis atrorubens subsp. borbasii) is.

A mohafajok közül a Pino-Quercetalia csoportba sorolható Dicranum scoparium, D. polysetum, Polytrichum juniperinum, Pleurozium schreberi ér el nagyobb borítást.

Kis-A Bakonyalja (Fenyőfő-Bakonyszentlászló).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero