Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Bazzanio-Abietetum Ellenberg et Klötzli 1972 (103. kép) (Jegenyefenyves-lucos)

Hazánk nyugati peremén, növényföldrajzi tekintetben az Alpok legkeletibb nyúlványain, a viszonylag kedvező éghajlati adottságok mellett is csak extrazonálisan jelennek meg természetesnek tekinthető lucfenyves állományok. Hűvös mezoklímájú, forrásos völgyek aljában, északi lejtőkön, 250–350 m tengerszint feletti magasságban találjuk kis kiterjedésű, erős antropogén hatások jeleit magukon viselő állományaikat.

Állományai többnyire savanyú mállástermékű alapkőzeteken (gneisz, pala, kavics), mély termőrétegű, pszeudoglejes, barna erdőtalajon és lejtőhordalék-erdőtalajon tenyésznek. A talajok vízgazdálkodása jó, gyakoriak a szivárgó vizes területek. A savanyú kémhatás és a csekély biológiai aktívitás miatt a humuszforma nyers humusz vagy móder.

Elegyes koronaszintű, zárt szálerdők, ahol az állomány magassága 25–30 métert, a záródás pedig 80–100%-ot is elérhet. Gyakran árnytűrő, lombos fafajokból egy második, 15–20 m magas koronaszintje is kialakulhat.

A cserjeszint hiányzik; cserjefajok csak elszórtan jelennek meg. A gyepszint borítása változó, a szárazabb típusoknál és teljes záródás esetén nudum-szubnudum állapot is megfigyelhető, üdébb-nedvesebb típusokban a borítás 50–70%-ot is elérhet. Mohaszintje többnyire jól fejlett, fajgazdag.

A vitathatóan őshonos luc (Picea abies) mint edifikátor faj mellett gyakori kísérő a bükk (Fagus sylvatica), a völgyalji állományokban pedig a mézgás éger (Alnus glutinosa). További elegyfa a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), az erdeifenyő (Pinus sylvestris), a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) és a gyertyán (Carpinus betulus). A társulás egyik névadó faja, a jegenyefenyő (Abies alba) nálunk szintén vitatható őshonosságú. A cserjeszintben az újulaton kívül a madárberkenyével (Sorbus aucuparia) és a Vend-vidéken érdekes színfoltként a havasi égerrel (Alnus viridis) találkozhatunk. Ritkán felbukkan a fehér fagyöngy (Viscum album) jegenyefenyőn élősködő alfaja (ssp. abietis) is.

A gyepszintben feltűnő a páfrányok nagy fajgazdagsága és helyenként nagy borítása is. A védett bordapáfrány (Blechnum spicant) nálunk csak a nyugati határszélen él. Hasonló areájú, de gyakrabban kerül szemünk elé a hegyi páfrány (Oreopteris limbosperma). A pajzsikák közül gyakori az erdei, ritkább a pelyvás és a széles pajzsika (Dryopteris filix-mas, D. pseudomas, D. dilatata). A patakközeli állományokban tömeges a hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), szórványosabb az erdei zsurló (Equisetum sylvaticum). A virágos növények közül az acidofrekvens, de jó vízellátottságú termőhelyen élők kerültek előtérbe, amilyen a ritka, védett fecsketárnics (Gentiana asclepiadea), a fehér acsalapu (Petasites albus), vagy a gyakoribb nyúlsaláta (Prenanthes purpurea), továbbá a kereklevelű galaj (Galium rotundifolium), az árnyékvirág (Majanthemum bifolium) és az aranyos veselke (Chrysosplenium altemifolium). A hazai állományokban az egyébként jellemző korpafűfélék (Lycopodiaceae) és körtikefélék (Pyrolaceae), valamint az orchideafélékhez tartozó avarvirág (Goodyera repens) csak ritkán találhatók meg.

A mohaszint legjellemzőbb faja a leveles májmohákhoz tartozó Bazzania trilobata, továbbá a szintén e csoportba sorolt Lepidozia reptans, Scapania nemorea, Plagiochila asplenioides, Calypogeia fissa, C. trichomanis. Ritkábbak a telepes májmohák, pl. a Riccardia palmata, R. multifida, R. chamaedryfolia, melyek elsősorban a patakok közelében találhatók meg.

NyDt (Soproni-hg., Kőszegi-hg., Vend-vidék). A Soproni- és Kőszegi-hegység állományai erősen átalakítottak, ültetvényszerűek, a Vend-vidéken még természetközelibbek.

Jegenyefenyves-lucos (Bazzanio-Abietetum) Brennbergbánya mellett, aljnövényzetében erdei pajzsikával (Dryopteris filix-mas) és nyúlsalátával (Prenanthes purpurea).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero