Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Aulacomnio-Pinetum Pócs 1966 (104. kép) (Mohás fenyves-tölgyes)

Elterjedési területe az Alpok délkeleti peremvidékére korlátozódik. A mészkerülő erdeifenyvesek legnedvesebb termőhelyű, láposodó típusa. A délnyugat-dunántúli rekettyés fenyves-tölgyes (Genisto nervatae-Pinetum) nagyobb kiterjedésű állományaiba ékelődve, kisebb foltokon jelenik meg.

A kavicsos, illetve a folyóvízi hordalékos alapkőzeten kötött, pszeudoglejes, barna erdőtalajok jöttek létre. A termőhelyekre jellemző a változó vízgazdálkodás; hóolvadás és nagyobb esőzések után a rossz vízáteresztő képesség miatt keletkező pangó vizek, míg szárazabb időszakokban a talajok teljesen kiszáradnak.

A társulás koronaszintje meglehetősen heterogén, záródása és szintezettsége változó. Cserjeszintje többnyire fejlett, a gyepszint borítási értéke nagy. Jellegzetes, fajgazdag mohaszintje a többi erdei fenyves társulástól lényegesen elütő.

A lombkoronaszint uralkodó faja a levegőtlen, tápanyagszegény talajokat jól elviselő erdeifenyő (Pinus sylvestris). Az elegy fafajok közül a bükk (Fagus sylvatica) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) inkább a magasabb térszíneken, a kocsányos tölgy (Q. robur) viszont a mélyebb foltokon is előfordul. A nyírek közül mindkét faj, a bibircses nyír (Betula pendula) és a védett molyhos nyír (B. pubescens) is megjelenik, gyakran a két faj hibridjének társaságában.

Cserjeszintjében leggyakoribb a kutyabenge (Frangula alnus), de tömeges lehet a mogyoró (Corylus avellana) is. Jellemző, de ritkább, védett cserjéje a füles fűz (Salix aurita). A gyepszint tömeges fűfaja a nádképű kékperje (Molinia arundinacea) és a gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa). További változó vízgazdálkodást jelző faj a vérontófű (Potentilla erecta), a nyúlkapor (Selinum carvifolia) és a háromfogfű (Sieglingia decumbens). A higrofil fajok közül a kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe), a vízi peszérce (Lycopus europaeus), a réti füzény (Lythrum salicaria) és a csombormenta (Mentha pulegium) említendő. A láperdőktől ugyanakkor számos fenyveserdei faj különbözteti meg, amelyeknek jellegzetes képviselője a ritka, védett bordapáfrány (Blechnum spicant), a hegyi páfrány (Oreopteris limbosperma), a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum), a körtikék (Pyrolaceae) és az áfonyák (Vaccinium spp.).

A jellegzetes mohaszintből legfontosabb a karakterfajnak tekintett Aulacomnium palustre, tömeges és nagy párnákat alkot a Dicranum undulatum, a Polytrichum commune és a Leucobryum glaucum. Szembetűnő a számos Sphagnum-faj jelenléte is.

NyDt (Őrség, Vend-vidék).

Mohás fenyves-tölgyes (Aulacomnio-Pinetum) Őriszentpéter mellett.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero