Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai


1. Bromo sterilis-Robinietum Pócs 1954 (Rozsnokos akácos)
Kultúrállomány, amely sajátos, nitrofil növényzetet szelektál. Fajszegény, egyhangú állományai elsősorban a sík vidéken, illetve a dombvidékeken találhatók. Homokterületeinken, humuszos homok, rozsdabarna és kovárványos, barna erdőtalajokra ültetik állományait, löszterületeinken a csernozjom barna erdőtalaj és Raman-féle barna erdőtalaj alkalmas számára. Ritkábban futóhomokon is megtaláljuk, hiányzik viszont az erősen savanyú, szikes, magas talajvízű, kötött, fagyzugos termőhelyekről. Az akácosok ott növekednek kielégítően, ahol a talajvíz nem túl magasan, de elérhető közelségben van. A középhegységi termőhelyek már nem alkalmasak az akácállományok számára.
Többnyire kétszintes állományok: az elegyetlen koronaszint alatt fajszegény gyepszint található. Cserjeszint csak üde-félnedves termőhelyi viszonyok mellett alakulhat ki. A szélsőségesen száraz termőhelyeken az állományok záródása alacsony, 50–60%-os, a famagasság 10–12 m-t érhet el. Az akác számára optimális üde-félnedves termőhelyeken a záródás 80–100%-os, a famagasság pedeig elérheti a 25–30 m-t.
Az állományalkotó akác (Robinia pseudoacacia) csak kevés fás növényfajjal képes társulni. Zárt állományaiban a behurcolt nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), a kései meggy (Padus serotina), az alásfa (Ptelea trifoliata), illetve a honos fekete bodza (Sambucus nigra) képes behatolni. A szélsőségesen száraz termőhelyek felritkuló akácosaiba xerofil cserjefajok, pl. a közönséges boróka (Juniperus communis), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a kökény (Prunus spinosa) és a gyepűrózsa (Rosa canina) nyomulhatnak be.
A nitrogén-túlkínálat miatt a gyepszint elsősorban nitrofil fajokból áll. A jobb vízgazdálkodású, üdébb termőhelyek bolygatott talajain jellegzetes tavaszi aszpektus alakul ki, amelyet elsősorban terofita és geofita elemek alkotnak. Az előző csoportot a meddő rozsnok (Bromus sterilis), a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium ssp. trichosperma), a ragadós galaj (Galium aparine), a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia), a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), a tyúkhúr (Stellaria media), a piros árvacsalán (Lamium purpureum) és a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) alkotja, az utóbbiba a salátaboglárka (Ficaria verna), az üstökös gyöngyike (Muscari comosum), a kónya sárma (Ornithogalum boucheanum), a kígyóhagyma (Allium scorodoprasum) és a mezei tyúktaréj (Gagea pratensis) tartozik. A szárazabb termőhelyek nyári aszpektusára a nudum-szubnudum állapot jellemző, az üde-félnedves termőhelyeken viszont részben magaskórósokat, illetve liánokat találunk. A magaskórósokat a nagy csalán (Urtica dioica), a magas aranyvessző (Solidago gigantea), a kender (Cannabis sativa), a szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca), a kányazsombor (Alliaria petiolata), a betyárkóró (Conyza canadensis) és a kenderkefüvek (Galeopsis spp.) képviselik, a liánszerű fajokhoz a komló (Humulus lupulus), az erdei iszalag (Clematis vitalba) és a szulákkeserűfű (Fallopia convolvulus) sorolható. A gyengébb növekedésű, szárazabb, egykor legeltetett akácosokban a keskenylevelű perje (Poa angustifolia) alkot jellegzetes típust, míg a lazább, főként homokos szövetű talajokon inváziószerűen terjed a selyemkóró (Asclepias syriaca). Az akácosok szélsőségesen száraz típusaiban a pusztai vegetáció marad az uralkodó, a jellegzetes nitrofil fajok hiányoznak.
M Sík vidékek, dombvidékek, hegységperemi területek.
Megjegyzés: A ritkás akácosokban, illetve szegélyükön, amennyiben az akác telepítésére talajművelés nélkül került sor, értékes erdőssztyepp-reliktumok fennmaradhatnak, pl. a Nyírség déli részén, a Debrecen környéki erdős pusztákon az egyhajú virág (Bulbocodium versicolor), a magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica), a nagyezerjófű (Dictamnus albus) stb. Ilyen helyeken a ritkás akácos szegélyében sok jellegzetes, pusztai tölgyes szegélyére jellemző faj (Geranium sanguineum, Trifolium alpestre, Peucedanum oreoselinum, Polygonatum odoratum) is fellelhető (pl. a bátorligeti legelőt szegélyező akácosok peremén). Mindez azonban nem jelenti azt, hogy pusztai reliktumaink maradvány-termőhelyeire akácot kellene telepítenünk.

Magyarország növénytársulásai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave