Többször is fölidéztük már a filozófia feladatáról adott – általunk rekonstruált – meghatározást, mely szerint föl kell tárni a mindennapi életre jellemző, elégtelennek tűnő értékelképzelések megismeréselméleti és metafizikai alapzatát, s meg kell mutatni, miként lehetséges ugyanezen az alapzaton másfajta elgondolásokhoz jutni a legfőbb jó, az emberi boldogság mibenlétéről. Vizsgálódásunk eddigi szakaszában elsősorban az első feladat megvalósítását követtük nyomon. Legfőbb ideje azonban annak, hogy azokra a mozzanatokra is fölhívjuk a figyelmet, amelyek már az Etika eddig vizsgált részeiben is a „kiút” fölmutatását készítik elő, még ha e mozzanatok általában igen rejtetten vannak is jelen. Ebből a szempontból is érdemes vizsgálatunkat a törekvés fogalmával kezdeni. Ezen alapul ugyanis az a szemléleti váltás, amely az imaginatio megismerési módjának harmadik részbeli fölbukkanását jellemzi a második részbeli elemzéshez képest.244 Az elképzelés működésmódját abból a szemszögből vizsgálva, amelyből ezt a második rész teszi, azt állapítottuk meg, hogy ez a megismerési mód testek egymásra hatása alapján jön létre, éspedig úgy, hogy az agyban lévő folyékony részecskék mozgásuk során bizonyos „nyomokat” (vestigia), illetve „képeket” (imagines) hoznak létre az agy lágy falán, melyek aztán, az attribútumok azonosságának elve alapján, imaginatiókként, zavaros ideákként az elmében is megjelennek. Az elme e folyamat során passzívan, puszta befogadóként viselkedik. E második rész ismeri persze azt a megismerési folyamatot is, melynek során az elme aktívan kapcsolódik be a megismerés menetébe, ám ekkor már nem a képzelet, hanem az ész, illetve az intuitív tudomány megismerési módjáról van szó. Erre céloznak, illetve ezen alapulnak a harmadik rész 2. tételéhez kapcsolódó megjegyzésnek azok a hosszú fejtegetései, melyek arról szólnak, hogy mennyi mindenre képes a test önmagában véve, nem támaszkodva az elme segítségére. Sőt mennyire tehetetlen az elme azokat a dolgokat illetően, amelyek a testhez kapcsolódnak, amilyen például a képzelet is, s a képzelethez sorolt emlékezés. Az emlékezetről a következőket olvassuk: